Az eredeti cikket Jonathan Rauch írta. Igyekeztem értelmesen lefordítani, az esetleges magyartalanságokért előre is elnézést.
Van olyan ismerősöd, akinek minden nap szüksége van pár órára
egyedül? Aki szereti a csendes beszélgetéseket az érzésekről, vagy
ötletekről, és képes nagy közönségek előtt előadást tartani, de
kínosan érzi magát ha kisebb társaságban van, és gyakran tapintatlan
a beszélgetésben? Aki úgy kell elvonszolni a bulikba, és aztán
beletelik napba, míg kiheveri? Aki morog, ráförmed, morcos
azzal, aki csak kedves akart lenni hozzá?
Ha igen,
szoktad neki azt mondani, hogy "túl komoly", vagy
megkérdezni tőle, hogy "minden rendben van"? Bunkónak,
zárkózottnak, arrogánsnak tartod? Megpróbálod ennek mindezek
ellenére beszédre bírni?
Ha a kérdésekre igennek
válaszoltál, akkor nagyon valószínű, hogy egy introvertálttal van
dolgod - akivel nem bántál túl jól. Az utóbbi időben sok kutatás
folyt az introvertált emberek szokásait és igényeit illetően Az
agyról készített felvételek azt is bebizonyították, hogy az
introvertáltak másképp dolgozzák fel az környezetük felől jövő
információt, mint a többi ember (és ezt nem csak kitaláltam). Ha most
hallasz ezekről először, akkor megnyugtatlak, hogy nem vagy vele
egyedül. Sok introvertált van, mégis ők az egyik
leg-félreértettebb embercsoport Amerikában, és valószínűleg az egész
világon.
Tudom miről beszélek. A nevem Jonathan, és
introvertált vagyok.
Évekig tagadtam. Végül is jók a szociális
készségeim. Nem vagyok mogorva vagy embergyűlölő Általában. Nem
vagyok szégyenlős sem. Szeretek nagyokat beszélgetni arról, hogy mit
gondolok legbelül, vagy olyan témákról amik érdekelnek. Van
önbecsülésem, és jól kijövök a munkatársaimmal. Ezáltal rengeteg
félreértést és sztereotípiát kerültem el. Most viszont itt
vagyok, hogy elmondjam, hogyan kezeld az introvertált
családtagjaidat, barátaidat, vagy munkatársaidat. Ne feledd, hogyha
valaki, akit ismersz, tisztelsz, és minden nap találkozol vele egy
introvertált személy, akkor nagyon valószínű, hogy az agyára mész. Jó
dolog, ha megtanulod felismerni a figyelmeztető jeleket.
Mi
az introvertáltság? A szó mai jelentése az 1920-as évekre nyúlik
vissza, először Carl Jung használta. Manapság minden személyiségteszt
része, beleértve a sok helyen használt Myers-Briggs félét is. Az
introvertált emberek nem feltétlenül szégyenlősek. A szégyenlős
emberek aggódnak, megijednek, vagy emésztik magukat, ha emberekkel
való érintkezésről van szó; az introvertáltakra ez általában nem
igaz. Az introvertáltak nem embergyűlölőek, bár vannak köztünk
olyanok, akik úgy tartják, "a pokol nem más, mint a többi ember
a reggelizőasztalnál." Az introvertáltak inkább fárasztónak
érzik mások társaságát.
Az extrovertáltak, ha társaságban
vannak, tele vannak energiával, de egyedül nem érzik jól magukat.
Unatkoznak, ha nincs társaságuk. Ha magára hagysz egy
extrovertált embert, garantálom, hogy két perc múlva a mobiljáért fog
nyúlni. Ezzel szemben egy introvertáltnak két óra aktív társasági
élet után szüksége van némi egyedüllétre, hogy feltöltődjön. Nekem
általában két óra egyedüllétre van szükségem két óra társaságban
eltöltött idő után. Ez nem antiszociális. Nem a depresszió jele.
Nincs szükségem orvosságra. Az introvertáltak számára az az idő, amit
egyedül, a saját gondolataikkal töltenek olyan pihentető, mint az
alvás, vagy olyan frissítő, mint az evés. A mi mottónk: "Én
rendben vagyok, te is rendben vagy-de csak kis adagokban."
Körülbelül hány ember introvertált? Utánanéztem a kérdésnek egy gyors Google keresés erejéig. A válasz: körülbelül 25 százalék. Vagy: valamivel kevesebb, mint az emberek vele. Vagy - a kedvencem - "azt átlagemberek töredéke, de a tehetséges emberek többsége."
Félreértik az introvertáltakat? Nagyon is. Rengetegszer kell szembesülnünk ezzel. "Egy extrovertáltnak nagyon nehéz megérteni egy introvertáltat," írta Jill D. Burruss és Lisa Kaenzig. (Az előző bekezdés idézete is tőlük származik.) Az introvertáltaknak könnyű megérteni az extrovertáltakat, mert az extrovertáltak idejük nagyrészt azzal töltik, hogy magukról beszélnek, és gyakran nincs menekvés előlük. Körülbelül annyira rejtélyesek, mint egy kiskutya. Ez fordítva persze nem igaz Az extrovertáltaknak fogalmuk sincs milyen introvertáltnak lenni. Feltételezik, hogy a társaságot, főleg az övéket mindenki szívesen fogadja. El sem tudják képzelni, miért akarna bárki is egyedül lenni. Akárhányszor próbáltam ezt elmagyarázni egy extrovertáltaknak, sosem éreztem úgy, hogy tényleg megértette amit mondok. Egy darabig figyelt, aztán folytatta csaholást.
Elnyomják az introvertáltakat? Azt hiszem igen. Egy biztos, hogy a politikában az extrovertáltak vannak többségben, mert olyan szakma, ahol a bőbeszédűek tudnak igazán érvényesülni. Nézzétek csak meg George W. Bush-t, vagy Bill Clinton-t. Csak akkor "élednek fel" igazán, ha emberekkel vannak körülvéve. Nem sok introvertált van, aki eljutott a csúcsra a politikában - Calvin Coolidge, vagy Richard Nixon – ami nem meglepő. Az egyetlen kivétel talán Ronald Reagan, akinek a legendás zárkózottsága és titokzatossága valószínűleg az introvertáltság jele volt (azt olvastam, hogy sok színész introvertált, és sok introvertált érzi úgy, mintha színészkedne amikor társaságban van), egyszóval az introvertáltak nem nevezhetők gyakorinak a politikában.
Szóval az extrovertáltak uralják a közéletet, ami elég nagy kár. Ha mi, introvertáltak irányítanánk a világot, akkor kétség kívül egy nyugodtabb, ésszerűbb, és békésebb hely lenne. Ahogy Coolidge mondta, "Nem veszitek észre, hogy a problémáink 4/5-öde megszűnne, ha leülnénk és nyugton maradnánk?" (Állítólag ez az idézet is tőle származik: "Ha nem mondasz semmit, akkor senki sem fog megkérni rá, hogy megismételd." Ha van valami, amit egy introvertált jobban utál annál, ha magáról kell beszélnie, az az, ha magát kell ismételnie.)
Az extrovertáltak, a végtelen étvágyukkal a beszédre és a figyelemre a társasági életet is uralják, így ők szabják meg az elvárásokat. Extrovertált társadalmunkban az a normális, ha valaki kedveli a társaságot, ez az öröm, magabiztosság, és a vezetői képesség jele. Az extrovertáltakat jószívűnek, együtt érzőnek tartják, olyan embernek, aki tele van élettel. A "társas lény" jelző dicséretnek számít. Ezzel szemben az introvertáltakat olyan jelzőkkel illetik mint "tartózkodó", "magányos", "zárkózott", "hallgatag", "magának való" - kicsinyes, negatív szavakkal, amik a lelki szegénységre, és az egyéniség hiányára utalnak. Azt hiszem az introvertált nők szenvedhetnek a leginkább. Bizonyos körökben, például a közel-keleten, a férfiak még elboldogulhatnak, mert csendesnek és erősnek tartják őket; az introvertált nőket viszont nagyobb valószínűségeloszlás fogják beképzeltnek vagy visszahúzódónak tartani.
Az introvertáltak arrogánsak? Aligha. Azt hiszem azért terjedt el ez a tévhit, mert intelligensebbek, függetlenebbek, érzékenyebbek, finomabbak vagyunk, mint az extrovertáltak. Hajlamosabbak vagyunk az elmélkedésre, de nem szeretünk csevegni, amit az extrovertáltak a megvet. Végiggondoljuk, mielőtt kimondunk valamit, az extrovertáltak pedig hangosan gondolkodnak, amitől a találkozóik akár hat óráig eltarthatnak. „Az introvertáltakat megzavarja az extrovertáltak hangos gondolkodása. Nem szólnak érte, csak összeszorítják a fogukat, és magukban átkozódnak.” - írta Tomas P. Crouser egy új könyve kapcsán. Pontosan így van.
A legrosszabb az egészben, hogy az extrovertáltaknak fogalmuk
sincs, mennyi szenvedést okoznak nekünk. Néha, miközben levegőért
kapkodunk egy 98%-ban üres fecsegés közben, elgondolkodunk rajta,
hogy az extrovertáltak egyáltalán hallják, amit mondanak? Ennek
ellenére igyekszünk higgadtak maradni, és tűrni, mivel az
illemszabályok – amiket kétség kívül extrovertáltak találtak ki
– gorombaságnak tartják, ha a másik szavába vágunk. Csak
remélni tudjuk, hogy egy nap majd megváltozik a helyzetünk, és nem
lesz majd illetlenség azt mondani: "Introvertált vagyok. Te egy
csodálatos ember vagy, és nagyon kedvellek, de most légy szíves fogd
be."
Hogyan adhatom egy introvertált tudtára, hogy
támogatom és tiszteletben tartom a döntését? Először is el nem az
ő választása volt. Ez nem egy életstílus. Ez
beállítottság.
Másodszor ha látod, hogy egy
introvertált elmélyült a gondolataiban, akkor ne kérdezd meg tőle,
hogy "Mi a helyzet?" vagy hogy "Valami baj
van?"
Harmadszor: egyébként se mondj semmit.