Az eredeti cikket Jonathan Rauch írta. Igyekeztem értelmesen lefordítani, az esetleges magyartalanságokért előre is elnézést.


Van olyan ismerősöd, akinek minden nap szüksége van pár órára egyedül? Aki szereti a csendes beszélgetéseket az érzésekről, vagy ötletekről, és képes nagy közönségek előtt előadást tartani, de kínosan érzi magát ha kisebb társaságban van, és gyakran tapintatlan a beszélgetésben? Aki úgy kell elvonszolni a bulikba, és aztán beletelik napba, míg kiheveri? Aki morog, ráförmed, morcos azzal, aki csak kedves akart lenni hozzá?

Ha igen, szoktad neki azt mondani, hogy "túl komoly", vagy megkérdezni tőle, hogy "minden rendben van"? Bunkónak, zárkózottnak, arrogánsnak tartod? Megpróbálod ennek mindezek ellenére beszédre bírni?

Ha a kérdésekre igennek válaszoltál, akkor nagyon valószínű, hogy egy introvertálttal van dolgod - akivel nem bántál túl jól. Az utóbbi időben sok kutatás folyt az introvertált emberek szokásait és igényeit illetően Az agyról készített felvételek azt is bebizonyították, hogy az introvertáltak másképp dolgozzák fel az környezetük felől jövő információt, mint a többi ember (és ezt nem csak kitaláltam). Ha most hallasz ezekről először, akkor megnyugtatlak, hogy nem vagy vele egyedül. Sok introvertált van, mégis ők az egyik leg-félreértettebb embercsoport Amerikában, és valószínűleg az egész világon.

Tudom miről beszélek. A nevem Jonathan, és introvertált vagyok.

Évekig tagadtam. Végül is jók a szociális készségeim. Nem vagyok mogorva vagy embergyűlölő Általában. Nem vagyok szégyenlős sem. Szeretek nagyokat beszélgetni arról, hogy mit gondolok legbelül, vagy olyan témákról amik érdekelnek. Van önbecsülésem, és jól kijövök a munkatársaimmal. Ezáltal rengeteg félreértést és sztereotípiát kerültem el. Most viszont itt vagyok, hogy elmondjam, hogyan kezeld az introvertált családtagjaidat, barátaidat, vagy munkatársaidat. Ne feledd, hogyha valaki, akit ismersz, tisztelsz, és minden nap találkozol vele egy introvertált személy, akkor nagyon valószínű, hogy az agyára mész. Jó dolog, ha megtanulod felismerni a figyelmeztető jeleket.

Mi az introvertáltság? A szó mai jelentése az 1920-as évekre nyúlik vissza, először Carl Jung használta. Manapság minden személyiségteszt része, beleértve a sok helyen használt Myers-Briggs félét is. Az introvertált emberek nem feltétlenül szégyenlősek. A szégyenlős emberek aggódnak, megijednek, vagy emésztik magukat, ha emberekkel való érintkezésről van szó; az introvertáltakra ez általában nem igaz. Az introvertáltak nem embergyűlölőek, bár vannak köztünk olyanok, akik úgy tartják, "a pokol nem más, mint a többi ember a reggelizőasztalnál." Az introvertáltak inkább fárasztónak érzik mások társaságát.

Az extrovertáltak, ha társaságban vannak, tele vannak energiával, de egyedül nem érzik jól magukat. Unatkoznak, ha nincs társaságuk. Ha magára hagysz egy extrovertált embert, garantálom, hogy két perc múlva a mobiljáért fog nyúlni. Ezzel szemben egy introvertáltnak két óra aktív társasági élet után szüksége van némi egyedüllétre, hogy feltöltődjön. Nekem általában két óra egyedüllétre van szükségem két óra társaságban eltöltött idő után. Ez nem antiszociális. Nem a depresszió jele. Nincs szükségem orvosságra. Az introvertáltak számára az az idő, amit egyedül, a saját gondolataikkal töltenek olyan pihentető, mint az alvás, vagy olyan frissítő, mint az evés. A mi mottónk: "Én rendben vagyok, te is rendben vagy-de csak kis adagokban."

Körülbelül hány ember introvertált? Utánanéztem a kérdésnek egy gyors Google keresés erejéig. A válasz: körülbelül 25 százalék. Vagy: valamivel kevesebb, mint az emberek vele. Vagy - a kedvencem - "azt átlagemberek töredéke, de a tehetséges emberek többsége."

Félreértik az introvertáltakat? Nagyon is. Rengetegszer kell szembesülnünk ezzel. "Egy extrovertáltnak nagyon nehéz megérteni egy introvertáltat," írta Jill D. Burruss és Lisa Kaenzig. (Az előző bekezdés idézete is tőlük származik.) Az introvertáltaknak könnyű megérteni az extrovertáltakat, mert az extrovertáltak idejük nagyrészt azzal töltik, hogy magukról beszélnek, és gyakran nincs menekvés előlük. Körülbelül annyira rejtélyesek, mint egy kiskutya. Ez fordítva persze nem igaz Az extrovertáltaknak fogalmuk sincs milyen introvertáltnak lenni. Feltételezik, hogy a társaságot, főleg az övéket mindenki szívesen fogadja. El sem tudják képzelni, miért akarna bárki is egyedül lenni. Akárhányszor próbáltam ezt elmagyarázni egy extrovertáltaknak, sosem éreztem úgy, hogy tényleg megértette amit mondok. Egy darabig figyelt, aztán folytatta csaholást.

Elnyomják az introvertáltakat? Azt hiszem igen. Egy biztos, hogy a politikában az extrovertáltak vannak többségben, mert olyan szakma, ahol a bőbeszédűek tudnak igazán érvényesülni. Nézzétek csak meg George W. Bush-t, vagy Bill Clinton-t. Csak akkor "élednek fel" igazán, ha emberekkel vannak körülvéve. Nem sok introvertált van, aki eljutott a csúcsra a politikában - Calvin Coolidge, vagy Richard Nixon – ami nem meglepő. Az egyetlen kivétel talán Ronald Reagan, akinek a legendás zárkózottsága és titokzatossága valószínűleg az introvertáltság jele volt (azt olvastam, hogy sok színész introvertált, és sok introvertált érzi úgy, mintha színészkedne amikor társaságban van), egyszóval az introvertáltak nem nevezhetők gyakorinak a politikában.

Szóval az extrovertáltak uralják a közéletet, ami elég nagy kár. Ha mi, introvertáltak irányítanánk a világot, akkor kétség kívül egy nyugodtabb, ésszerűbb, és békésebb hely lenne. Ahogy Coolidge mondta, "Nem veszitek észre, hogy a problémáink 4/5-öde megszűnne, ha leülnénk és nyugton maradnánk?" (Állítólag ez az idézet is tőle származik: "Ha nem mondasz semmit, akkor senki sem fog megkérni rá, hogy megismételd." Ha van valami, amit egy introvertált jobban utál annál, ha magáról kell beszélnie, az az, ha magát kell ismételnie.)

Az extrovertáltak, a végtelen étvágyukkal a beszédre és a figyelemre a társasági életet is uralják, így ők szabják meg az elvárásokat. Extrovertált társadalmunkban az a normális, ha valaki kedveli a társaságot, ez az öröm, magabiztosság, és a vezetői képesség jele. Az extrovertáltakat jószívűnek, együtt érzőnek tartják, olyan embernek, aki tele van élettel. A "társas lény" jelző dicséretnek számít. Ezzel szemben az introvertáltakat olyan jelzőkkel illetik mint "tartózkodó", "magányos", "zárkózott", "hallgatag", "magának való" - kicsinyes, negatív szavakkal, amik a lelki szegénységre, és az egyéniség hiányára utalnak. Azt hiszem az introvertált nők szenvedhetnek a leginkább. Bizonyos körökben, például a közel-keleten, a férfiak még elboldogulhatnak, mert csendesnek és erősnek tartják őket; az introvertált nőket viszont nagyobb valószínűségeloszlás fogják beképzeltnek vagy visszahúzódónak tartani.

Az introvertáltak arrogánsak? Aligha. Azt hiszem azért terjedt el ez a tévhit, mert intelligensebbek, függetlenebbek, érzékenyebbek, finomabbak vagyunk, mint az extrovertáltak. Hajlamosabbak vagyunk az elmélkedésre, de nem szeretünk csevegni, amit az extrovertáltak a megvet. Végiggondoljuk, mielőtt kimondunk valamit, az extrovertáltak pedig hangosan gondolkodnak, amitől a találkozóik akár hat óráig eltarthatnak. „Az introvertáltakat megzavarja az extrovertáltak hangos gondolkodása. Nem szólnak érte, csak összeszorítják a fogukat, és magukban átkozódnak.” - írta Tomas P. Crouser egy új könyve kapcsán. Pontosan így van.

A legrosszabb az egészben, hogy az extrovertáltaknak fogalmuk sincs, mennyi szenvedést okoznak nekünk. Néha, miközben levegőért kapkodunk egy 98%-ban üres fecsegés közben, elgondolkodunk rajta, hogy az extrovertáltak egyáltalán hallják, amit mondanak? Ennek ellenére igyekszünk higgadtak maradni, és tűrni, mivel az illemszabályok – amiket kétség kívül extrovertáltak találtak ki – gorombaságnak tartják, ha a másik szavába vágunk. Csak remélni tudjuk, hogy egy nap majd megváltozik a helyzetünk, és nem lesz majd illetlenség azt mondani: "Introvertált vagyok. Te egy csodálatos ember vagy, és nagyon kedvellek, de most légy szíves fogd be."

Hogyan adhatom egy introvertált tudtára, hogy támogatom és tiszteletben tartom a döntését? Először is el nem az ő választása volt. Ez nem egy életstílus. Ez beállítottság.

Másodszor ha látod, hogy egy introvertált elmélyült a gondolataiban, akkor ne kérdezd meg tőle, hogy "Mi a helyzet?" vagy hogy "Valami baj van?"

Harmadszor: egyébként se mondj semmit.