Opciók

<<

-a

Megtiltja az authentikációs közvetíto (agent) forwardolását. Ezt egy gépektol függo módon a konfigurációs fájlban is meglehet adni.

-c idea | des | 3des | blowfish | arcfour | none

A session titkosításának a módját adja meg. Az idea az alapértelmezett. Biztonságosnak tartják. A des az adattitkosítási szabvány(data encryption standard), de feltörheto a kormányzatok, nagyobb vállalatok és a fontosabb bunüldözo szervek által. A 3des (triple­des) egy titkosítás-visszafejtés-titkosítás három különbozo kulcsal. Valószínuleg biztonságosabb mint a DES. Ez az alapértelmezett, ha valamelyik oldal nem támogatja az IDEA-t. A blowfish Bruce Schneier által kitalált titkosítási algoritmus, ami 128 bites kulcsokat használ. Az arcfour egy 1995-ben a Usenet News-ben publikált algoritmus. Úgy tartják, hogy ez ugyanaz mint az RSA Data Security által használt RC4 titkosítás (az RC4 az RSA Data Security bejegyzett védjegye). Ez a jelenleg támogatott leggyorsabb algoritmus. none esetén egyáltalán nincs titkosítás - ezt csak hibakeresésre szánták, és a kapcsolat nem biztonságos.

-e ch | ch | none

Beállítja a pty-vel rendelkezo session­ök számára az escape karaktert (alapértelmezett: ~). Ez csak a sor elején számít escape karakternek. A pont által követett escape karakter bezárja a kapcsolatot, a control-Z által követve felfüggeszti a kapcsolatot, és önmaga által követve egyszer küldi el az escape karaktert. A karakternek a 'none' -ra való állítása letilt minden escape-t és teljesen átlászóvá teszi a session-t.

-f

A háttérbe teszi az ssh-t az authentikáció befejezése és a forwardolások létrehozása után. Ez hasznos ha az ssh jelszót vagy jelmondatot (passphrase) kér, de a felhasználó a háttérben akarja futtatni. Szkriptekben is hasznos lehet. Ez az opció a -n opciót is magában foglalja. A távoli gépeken levo X11 programok elindításának az ajánlott módja valami ssh -f gép xterm szeru.

-i identity_fájl

Megadja, hogy melyik fájlból legyen kiolvasva a privát kulcs az RSA authentikációhoz. Az alapértelmezett a .ssh/identity a felhasználó home könyvtárában. Identity fájlokat gépektol függo módon a konfigurációs fájlokban is meg lehet adni. Lehetséges több -i opciót is megadni (és a konfigurációs fájlokban is lehet több privát kulcs).

-k

Letiltja a kerberos ticket-ek forwardolását. Ezt szintén meg lehet adni gépektol függo módon a konfigurációs fájlokban is.

-l login_name

Meghatározza, hogy milyen felhasználói néven lépjen be a távoli gépre. Ezt szintén meg lehet adni gépektol függo módon a konfigurációs fájlokban is.

-n

A /dev/null-ba irányítja át a stdin-t (vagyis gyakorlatilag megakadályozza a stdin-ról való olvasást) Ezt használni kell, amikor az ssh a háttérben fut. Egy szokásos trükk ezt a távoli gépen levo X11 programok futtatására használni. Például ssh -n shadows.cs.hut.fi emacs & egy emacs-ot indít el a shadows.cs.hut.fi -n, és a X11 kapcsolat automatikusan forwardolódik a titkosított csatornán. Az ssh program a háttérbe kerül. (Ez nem muködik, ha az ssh-nak jelszóra vagy jelmondatra van szüksége; erre lásd az -f opciót.)

-o 'opciók'

Ezt arra lehet használni, hogy a konfigurációs fájlok formátumában adjunk meg opciókat. Ez olyan opciók esetén hasznos, amelyeknek nincs külön parancssoron használható flag-jük. Az így megadott opcióknak ugyanaz a formátumuk mint egy konfigurációs fájl-beli sornak.

-p port

Megadja, hogy a távoli gép melyik portjára csatlakozzunk. Ezt szintén meglehet adni gépektol függo módon a konfigurációs fájlokban is.

-q

Csendes (quiet) üzemmód. Ilyenkor a figyelmeztetések és a diagnosztikai üzenetek nem íródnak ki, csak a végzetes hibák.

-P

Nem privilégizált portot használ. Ilyenkor nem tudod az rhosts vagy a rsa-rhosts authentikációt használni, de át tud menni olyan tuzfalakon, amelyek nem engednek át privilégizált forrás-portról induló csomagokat.

-t

Kényszeríti a pseudo-tty lefoglalást. Ezt például távoli gépeken futó képernyo-alapú programok futtatására lehet használni (például amelyek menüket használnak).

-v

Bobeszédo (verbose) üzemmód. Ilyenkor az ssh debugging üzeneteket ír ki a muködésérol. Ez a kapcsolatfelépítéssel, authentikációval és a konfigurációval kapcsolatos problémák hibakeresésénél hasznos.

-V

Csak kiírja a verziószámot és kilép.

-g

Megengedi, hogy távoli gépek lokális port-forwardoló portokra kapcsolódjanak. Alapértelmezés szerint csak a localhostról lehet a lokálisan lekötött (bind) portokra csatlakozni.

-x

Letiltja az X11 forwardolást. Ezt szintén meglehet adni gépektol függo módon a konfigurációs fájlokban is.

-C

Az összes adat (beleértve az stdin-t, stdout-ot, stderr-t és a forwardolt X11 és TCP/IP kapcsolatokat) tömörítve lesz. A tömörítési algoritmus ugyanaz mint a gzip által használt, és a ,,szintjét'' a CompressionLevel opcióval (lásd alább) lehet beállítani. A tömörítés hasznos modemvonalakon és egyéb lassú kapcsolatok esetén, de a gyors hálózatok esetén csak lassítani fogja a dolgokat. Ezt szintén meg lehet adni gépektol függo módon a konfigurációs fájlokban is, lásd a Compress opciót alább.

-L port:host:hostport

Forwardol egy adott portot a lokális (kliens) géprol egy távoli gépre. Ez úgy muködik, hogy lefoglal egy socket-et, hogy a port-on várakozzon (listen) a lokális oldalon, és valahányszor egy kapcsolat jön erre a portra, azt a biztonságos csatornán keresztül forwardolja, és a host:hostport-ra a távoli géprol lép be. A port-forwardolást a konfigurációs fájlban is specifikálni lehet. Csak a root forwardolhat privilégizált portokat.

-R port:host:hostport

Forwardol egy adott portot a távoli (szerver) géprol egy lokális gépre. Ez úgy muködik, hogy lefoglal egy socket-et, hogy a port-on várakozzon (listen) a távoli oldalon, és valahányszor egy kapcsolat jön erre a portra, azt a biztonságos csatornán keresztül forwardolja, és a host:hostport-ra a lokális géprol lép be. A port-forwardolást a konfigurációs fájlban is specifikálni lehet. A távoli gépen rootként kell belépnünk, ha privilégizált portokat akarunk forwardolni.

<< vissza