Történelmi áttekintés

Hazánk évszázadokon át Európa nemesfémtermelő nagy hatalma volt. A XIII. században az aranytermelés öthatodát, az ezüsttermelés egynegyedét magyarországi, főleg erdélyi és felvidéki bányákból nyerték. Az évek előrehaladtával az európai valutaforgalom meghatározó tényezője lett (Károly Róbert, majd a Fuggerek nemzetközi vállalkozásai során).

A török uralom alatt sok mással együtt ez is hanyatlani kezdett, majd a Karlócai - béke után (1699) újabb nagy fellendülés kezdődött. Az állam tiszta bevételeinek 40 százalékát még mindig a bányászat hozta. Segítette ezen iparágat, hogy a XVIII. században a természettudományok ugrásszerű fejlődésnek indultak. Descartes és Newton tanait ekkor kezdik oktatni, Hell Mátyás és Hell József ekkor alkotta meg Selmecen az első vízemelő, szállító és ércelőkészítő berendezéseit. Az új ismeretanyagok új szakembereket igényeltek és mivel műszaki felső oktatási nem volt, új iskolatípust is. Mivel legmodernebb technikák és a legképzettebb szakemberek Selmecbányán működtek, és a környékén még számos bánya működött (Újbánya, Bétabánya, Körmöcbánya), logikusnak tűnt, hogy az alapítandó iskola székhelye itt legyen. Az iskola megszervezése és finanszírozása az udvari kamarára és a kincstárra hárult.

1735. június 22-én az udvari kamara "Instruction" című leiratában pontosan meghatározza a Selmecen alapítandó "Berg-Schola" tananyagát, az ott tanulók számát, a követelményeket, stb., és ezek végrehajtásával Mikoviny Sámuelt (1700-1750) bízta meg. A tanulmányi idő két év volt. Mikoviny erejét nem kímélve szilárdította meg az iskolát, melynek sikere lehetővé tette, hogy Mária Terézia 1762. október 22-én az intézményt Akadémia Montanistica néven felsőfokú tanintézetté emelje. 1763. júniusában nevezték ki az első professzort (Nikolaus Jacquin), aki 1764. szeptember 1-jén kezdi meg az oktatást, amely 1770-tól három évre nő. A tanterv lényege a következő: laborgyakorlatokkal egybekötött képzés, ahol a hallgatók kipróbálhatják a tanultakat. A tanulók negyedévenként vizsgáztak és félévkor, valamint év végén fő vizsgát tettek a főkamaragróf jelenlétében. A módszer oly sikeresnek bizonyult, hogy a Nagy Francia Forradalom után (1794-ben) létrejövő "műszaki egyetem" a Selmeci Akadémia laboratóriumi oktatási rendszerét veszi mintául.

1808-ban Főkamaragrófi intézményként működő erdésze ti tanintézetet alapítanak, melyet 1838-ban akadémiai rangra emelnek, és az Akadémiához csatolják (az erdészeti tantárgyak fontosságára már az 1770-es átalakításnál felhívják az oktatók figyelmét). A képzési idő tovább nő, bányász-kohászhallgatóknak négy év, erdészeknek három. Az iskola új neve: Berg und Forstakademie. Ez a rendszer 1846-ig állt fenn.

A szabadságharc nagy változást hozott az Akadémia életében is. A feszültséggel teli légkörben odáig fajultak a nemzeti villongások, hogy a szláv és német hallgatók bejelentették távozásukat Selmecről. Számukra jött létre a csehországi Pribramban és az ausztriai Leobenben hasonló iskola. 1848-tól a hivatalos oktatási nyelv a magyar, de a magyar szakmai nyelv teljes hiánya miatt az oktatás továbbra is németül zajlik, bár az erdészeknél néhány előadás magyarul is elhangzik.

A hazánkban folyó harcok miatt az oktatás csak 1850-ben indul újra. A kiegyezés (1867) után az iskola önálló magyar állami intézmény lett (addig az osztrák udvari kamarához tartozott), és 1868-tól bevezetik a magyar nyelvoktatást. Ennek az időszaknak kiemelkedő tanára Kerpely Antal, akinek többek között a magyar műszaki nyelv megteremtését is köszönhetjük.

1904-ben újra változik a név: Bányászati és Erdészeti Főiskola, és egyre gyakrabban merül fel egy új székhely lehetősége, de ez különböző körök (főleg a főiskolások) ellenállása miatt mindig meghiúsul. Az I. világháború végül eldönti a kérdést: 1918 őszén az iskolának el kell költöznie Sopronba, ahol 1919 tavaszán megkezdődnek (teljesen rendszertelenül) az előadások 1921-ben, Trianon után válik véglegessé, hogy az Akadémia Sopronban marad. Az első teljes tanév 1921 őszén kezdődik. Abban, hogy Sopron magyar város maradt (népszavazás), nagy szerepet játszottak a hallgatók is.

A két világháború között, majd utána nagyon zavaros idő szak következik. Az iskolát többször átnevezik, a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez csatolják (1934), majd 1949-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem létesítésével a bányász és kohász szakot, kiegészítve a frissen alapított gépész szakot Miskolcra költöztetik.

Az egyetem Miskolcon

1949. augusztus 19-én jelent meg a törvény a Nehézipari Műszaki Egyetem miskolci székhellyel történő alapításáról. Az épülő egyetem kohó- bánya- és gépészmérnöki karokra tagozódott. A nagyirányú nehézipari fejlesztés igényelte a nagyszámú műszaki, vezető-szakembert, akiknek képzését a budapesti és soproni műegyetemi karok már nem tudták megoldani.

1946-ban a város vezetői memorandumban sürgették a kormánytól, hogy helyzeténél fogva megfelelő egyetemet kapjon a város. 1918-19-ben is biztosították volna a selmeci főiskola elhelyezését.

Az új egyetem gyakorlati megszervezése a következő elgondoláson alapult: a bánya- és kohómérnöki karrá a budapesti Műszaki Egyetem Soproni bánya- és kohómérnöki osztályát szervezték át, a csatlakozó gépészmérnöki kar pedig teljesen új szervezésű intézmény lesz.

Bánya- és kohómérnökképzés négy esztendő alatt települt át Miskolcra. 1949-ben az első évfolyam megindítására már Miskolcon került sor. A kifutó évfolyamokkal párhuzamosan a bányász és kohász tanszékek fokozatosan települtek át az új székhelyre.

Az új egyetem indítása súlyos nehézségekbe ütközött. Az alapító törvény augusztus 19-én jelent meg, az oktatásnak pedig szeptemberben kezdődnie kellett. Alapvető feltételek viszont hiányoztak: nem volt oktatói kar, hallgatóság és nem voltak épületek. E problémák megoldására összefogott a város, és a minisztériumok, különböző politikai és társadalmi szervezetek. Mindezek eredményeként 1949. szeptember 18-án egy fizika órával és 500 elsőévessel elindult az oktatás a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Az oktatók többsége a BME -ről, néhányan Sopronból, egy kisebb része a környékbeli üzemekből verbuválódott. A hallgatóságot a BME felvételi vizsgáin meg feleltek közül irányították ide. Egyetemi épületnek pedig a város adta át ideiglenesen a legnagyobb középiskoláját (a Földes Ferenc Gimnáziumot), kollégiumnak pedig egy szállodát.

Az új miskolci egyetemváros tervezését a Magasépítő Tervező Iroda végezte Janáky István neves tervező építészmérnök vezetésével. Janáky István emlékét az egyetem főbejárata mellett ma emléktábla őrzi.

A Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora a soproni bánya kohó és erdőmérnöki kar addigi dékánja dr. Szádeczky Kardoss Elemér tanszékvezető egyetemi tanár lett.
1981-ben nagy változások kezdődtek az egyetem életében, ekkor alapították a jogi fakultást. Az oktatási rendszer változtatása

iránti igény hozta létre a szándékot, hogy a műszaki karokat, társadalomtudományokat oktató karokkal, szakokkal egészítsék ki. Ekkor fogalmazódott meg az a cél, hogy az egyetem Univerzitássá fejlődjék. Ilyen jellegű intézmény létrehozása - az országban szinte egyedülállóan Miskolcon kiváló lehetőség volt, ahol a műszaki karok tanszékei között már meglévő társadalomtudományi tanszékek (jogi, filozófia, szociológia, közgazdaságtan, stb.), illetve a Nyelvi Intézet megléte biztosította az alapot az új karok létrehozásához.

A különböző tudományok oktatásának - az egyetem keretein belül- össze fogása óriási lehetőségeket nyújt az itt tanulni, kutatni vágyóknak. Az egyetem vegyes tanszékei, intézetei több karon. szakon oktatnak. A hallgatóknak lehetőségük van egynél több karon, szakon tantárgyakat felvenni, ily módon a tudás igényének mind teljesebb kielégítésére van lehetőség.

A fejlődés következő lépcsőfoka a Gazdaságtudományi Kar létrehozása volt 1990-ben, melynek a Közgazdasági Intézet (1987) szolgálta az alapját.
Az egyetem legifjabb "gyermeke" a Bölcsészettudományi Intézetből 1997-ben alakult Bölcsészettudományi Kar. 1998 -tól a budapesti székhelyű Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatát integrálták Zeneművészeti Intézet néven.

A műszaki karok hagyományos tanszékei (matematika, fizika, kémia, stb.) nyújtanak lehetőséget a Természettudományi Intézet létrehozására, amelynek kialakítása, tanrendjének, oktatási rendszerének tervezése folyamatban van. Ugyancsak kialakítás alatt áll az egészségügyi képzés is.
Ez a fejlődés teremtheti meg e legszélesebb értelemben vett Tudományegyetem jelleget.

Diákszervezetek és társaságok

Az 1820-as években alakult az első teljes akadémiai ifjúságot magába foglaló diákszervezet, Burschenschaft. A szervezet tagjainak vált törzshelyévé az Arany Bányászmécseshez címzett kávéház, melynek vezetője volt Flóris (teljes nevén Stelz Flórián), akinek neve még most is hallható egy-két diák dalban. A másik törzshely volt a Schacht - kocsma (lásd: szak estélyek).

A Burschenschafton kívül önálló nemzeti társaságok is létrejöttek. Ilyen volt a származásúak által szervezett Szlávig, illetve a magyar nyelv és műveltség ápolására létrehozott Selmeci Magyar Olvasó Társulat (1832). Mintául a selmeci líceumban működő hasonló jellegű társulatot vették (ennek volt később tagja Petőfi Sándor, aki az itteni líceumban tanult). A társaság tartott fenn könyvtárat, irodalmi esteket szervezett, stb. A Társulat népszerűségnek örvendett, tagja volt több selmeci polgár, sőt Goldbrunner Sándor polgármester is. Ez a kör segített később a szabadságharc eszméinek elterjedésében és a diákság mozgósításában.

A szabadságharc bukása után a diákság összetétele jócskán megváltozott. A német nyelvű hallgatók Leobenben, a szlovákok Pribamban folytatták tanulmányaikat. A többiek közül is csak azok térhettek vissza, akik igazolni tudták, hogy nem vettek részt a szabadságharcban. A Magyar Olvasó Társulat meg szűnt, az oktatás újra németül folyt. A Burschenschaft ugyan újraéledt, de már nem tudta azt nyújtani, amit 1848 előtt. Több próbálkozás után (Általános Társaság 1863, Magyar Társaság 1873) csak 1879-ben sikerült újra összefogni a teljes diákságot, amikor létrejött az Ifjúsági Kör, rá egy évre pedig a Steingrube Nakközség. A kör alapszabályzata, kisebb módosításokkal az I. világháborúig érvényes volt. Ekkor került a szakestélyek tisztviselői közé a Major Domus. A Kör életében elő-. térbe került a német rovására a magyar szellem. Az elsőéveseket fuchs helyett balekoknak nevezték, a Nakközség lakói sör helyett bort isznak, de a lényeg továbbra sem változik: maradt a bányajárás, az elsősök fogadása, a bálozás és a többi régi szokás. Aki többször vagy súlyosan megsértette a közösség szabályait, azt kizárták mindenből (Verschiss). Akire kimondták, azzal senki sem beszélhetett és kapcsolatot nem tarthatott. Ha valaki nem tartotta be, azt ugyanúgy büntették. Az 1940-es években még sikerrel éltek ezzel a fegyverrel.

A Sopronba kerülés után ezek a körök még működtek, de a II. világháború után minden diákszervezet megszűnt: A próbálkozásokat elnyomták, az alapított társaságokat, feloszlatták, helyzetüket lehetetlenné tették. Egy ideig a DISZ és a KISZ keretein belül erőltették a diákhagyományokat, de természetesen ez nem vezethetett eredményre. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás új diákszervezet létrejöttét hozta. Megalakultak kari szinten Hallgatói Önkormányzatok (HÖK), egyetemi szinten a Miskolci Egyetemisták Szövetsége (MESZ) és országos szinten a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ). Ezen szervezetek elsősorban a hallgatók érdekeinek és jogainak védelmével foglalkoznak, másodsorban támogatják a selmeci hagyományok ápolását.

Az egyes évfolyamok szerepe, fontosabb fogalmak.

E fejezet teljesen a selmeci örökségre épül, hiszen az egyes elnevezések kivétel nélkül selmeci eredetűek. Nézzük, melyek voltak ezek:
- Az első évfolyamra jelentkező még csak diák volt.
- A beiratkozott, balekvizsgát tett egyén volt a hallgató.

Csak az iratkozhatott be az Akadémiára, aki sikeres balekvizsgát tett.
- A megkeresztelt hallgató balekká emelkedett, jogaik erősen korlátozottak voltak, gyűléseken nem volt szavazatuk, kötelesek voltak kiszolgálni a felsőbbéveseket.
-A II. évfolyamosok voltak a kohlennbrennerek vagy szénégetők, nevüket onnan kapták, hogy abban az évben foglalkoztak a vegytannal és a faszenet száraz úton készítették. A Firmák baleknevelőként tartották őket számon, de még ők sem rendelkeztek teljes jogokkal, például. balekvizsgán nem vehettek részt, mint vizsgáztatók.

A II-III. évesek voltak a Dicső Firmák (ma III-V. évfolyamok), a diákéletben minden és mindenki felett álltak. Manapság a N. évfolyamos hallgatók feladata a balekoktatás és az ezzel kapcsolatos tevékenységek, V. évfolyamosok a valétálással és szakdolgozatuk írásával foglalatoskodnak.

- A kötelező hallgatási idő után veteránná váltak az intézet hallgatói.
Az egyetemen eltöltött idő szerepe kihangsúlyozott. Sokan nem értenek egyet azzal a ténnyel, hogy egy hallgatónak a nála később beiratkozott hallgató mindig balek marad és ez a tanulmányok befejezése után is érvényes. Természetesen az elnevezések nem változtak.

A szakestélyek

Kétségkívül a legünnepélyesebb és legrangosabb rendezvények, amelyeknek talán leghűebben sikerült megőrizniük régi, selmeci jellegüket. Az elnevezés eredetét tekintve német. Kezdetben Selmecen a bányászok szakestélyeiket a város nyugati részén elterülő Tanád hegy alján levő Neuschacht vagy röviden Schacht nevű kocsmában, az ifjúság rendszeres gyülekezőhelyén tartották. természetesen akkor még németül folyt az oktatás és így a diákhagyományok nyelvezete is német volt. Így keresztelték el ezeket a néha hajnalig tartó rendezvényeket Schachttag-ra. Mivel ezeken az összejöveteleken egy szak kép viselte magát és a Kiegyezés után a magyar nyelv és a magyar szokások terjedtek el túlnyomótöbbségben, az elnevezés is megváltozott Szakestélyre.

Az első szakestélyek elsősorban szakmai jellegű kérdéseket megvitató rendezvények voltak, melyeknek végén a tréfa és víg mulatozás is helyet kapott. Később, amikor az erdészek is részt vehettek a rendezvényeken, a szakmai jelleg mindinkább háttérbe szorult, és a jókedv, az önfeledt, de kulturált szócakózás került előtérbe. A mai szakestélyek némi változással, az egyes karok sajátosságainak figyelembevételével zajlanak. Itt szeretnénk megjegyezni néhány fontos jellemzőt, amelyek közül sajnos jó néhány tévesen él a köztudatban: Az első, hogy a szakestély diákrendezvény, amelyen kizárólag csak a meghívottak vehetnek részt! Mivel a meghívó névre szóló, azt átruházni nem lehet!

A második és talán legtöbb vitát kiváltó tévhit az, hogy sokan úgy gondolják, hogy a szakestély egy zenés, táncos mulatság, ami általában a résztvevők teljes lerészegedésével fejeződik be.

Ez teljes képtelenség! Ennek semmi köze ahhoz a célhoz, amit egy ilyen rendezvény elérni hivatott! Sajnos, valószínűleg a megfelelő ismeretek hiányában a gyakorlat is a fent említett gondolatot támasztja alá, de el kell érni azt, hogy mindenki megtiszteltetésnek vegye a meghívást és kulturáltan viselkedjen. Egy szakestély mindig valamilyen célhoz kötött. Így beszélhetünk például balekkeresztelő, gyűrű és kupaavató, Firma, szalagavató, gyász, okos szakestélyekről. Természetesen nem mindegyik kerül megrendezésre, a szokások iskolán ként eltérőek lehetnek.

Minden szakestélynek vannak tisztségviselői. Ezek a valéta bizottságtól teljesen függetlenek, de nálunk az esetek többségében a valéta bizottság tagjai a tisztségviselők is egyben, helytelenül. Az egyes tisztségviselők nevei latin, részben német eredetűek és vállukon átvetett szalagot viselnek.

Tisztségviselők:

Praeses: a szakestély elnöke és egyben teljhatalmú ura, akinek szava szent és sérthetetlen. Feladata a szakestély levezetése, és további tisztségviselők kijelölése. Szalagja fehér színű. Major Domus: a szakestély háznagya és az elnököt helyettesíti; ha szükséges. Feladata a szakestély előkészítése és meg szervezése, valamint a Fuhrwerkek és a garatőrök kijelölése, valamint a házirend összeállítása: Szalagja kék.

Fuchsmajor: a balekcsősz. Feladata az érkezők fogadása, helyükre kísérése, a baleksereg irányítása és fegyelmezése. Az elnök rajta keresztül kommunikál a balekokkal. Szalagja fekete színű.

Cantus Praeses: a nótabíró. Feladata mindig a kellő nóta intonálása a szakestély folyamán. Szalagja keskeny, piros színű. Contrapunct: az elnök visszhangja. Feladata az elnök szavának erősítése, amelyet a szavak kicsavarásával old meg, ezzel emelve a szakestély jókedvét. Általában két Contrapunct kerül kijelölésre. Sárga színű szalagot viselnek

Fuhrwerk: a szakestély "fuvarosa" Feladata gondoskodni arról, hogy az asztalokon mindig megfelelő mennyiségű étel, és ital legyen. Köteles a rendbontókat kivezetni a teremből. Selmecen a Fuhrwerk feladata volt még az ittas egyének haza vezetése is. A szakestélyen vagy több Fuhrwerket, vagy ha nem, fuhrwerk segédeket jelölnek még ki. Szalagja nincs. A tisztségviselők mellett áltatában kijelölésre kerülnek a következők is:

Konzekvencia: a szakestély konzekvenciája. Feladata az elnök tévesztései után levonni a konzekvenciát egy teli kupa fenékig ürítésével melyet hangos "Vivát Praeses!!" felkiáltás előz meg. Szalagja nincs.

Garatőrök: a szakestély 'tisztségviselőinek csaposai. Fel adatuk gondoskodni arról, hogy a tisztségviselő kupái soha ne legyenek üresek.

Etalonrészeg: a szakestély józansági mutatója. Feladata az általa betanult mondókát az elnök felszólítására a szakestély bármely időpontjában elismételni. Amikor már képtelen tévesztés nélkül elmondani a strófáját, az elnök a szakestélyt berekeszti. Szalagja nincs.

A szakestély italfogyasztásának vezényszavai vannak, melyeket kizárólag az elnök rendelhet el. Betartásuk szigorúan kötelező, ellenkező esetben a szakestély egyszerűen lerészegedhet, és megszégyenítő botrányba fulladhat. A vezényszavak a következők:
EKS!!! Kupáját mindenki fenékig issza.
TÜKRÖS!!! Az ital felét kell meginni.
LEFETY!!! Tetszés szerinti fogyasztást jelent.
Amikor minden vendég elfoglalta a helyét. a villanyt leoltják és meggyújtják az asztalon elhelyezett gyertyákat. Ezután a Cantus Praeses intonálja a "Sza-sza-szakestélyt......" kezdetű nótát, majd ezután az elnökválasztó nótát énekli a résztvevők kel együtt. Ezt követően a Cantus Praeses feláll és elénekli a "Praeses dalát". Erre az elnök, viszonzásul a "Fiúk ha majd re meg kezemben..." című nótát kezdi el. Ezután következik a tisztségviselők kijelölése. A háznagy az elnök mellett, a Contrapunctok velük szemben foglalnak helyet. A balekcsősz a balekasztalhoz ül. A Cantus Praeses a helyén marad, de nótázáskor feláll. A Fuhrwerkek helye nincs meghatározva, feladatuk jellege miatt. Miután minden tisztségviselő elfoglalta helyét, a szakestély feláll, a gyertyákat elfújják, az egyenruhákat begombolják, és az elnök utasítja a nótabírót az egyes karok himnuszainak intonálására. Ezt követően történik a szakestély céljának ismertetése, majd a Major Domus felolvassa a házirendet, melynek betartása kötelező. Általában a házirendet egy veterán aláírásával hitelesíti. A szakestély első részében történik a komoly pohár elővezetése, amely az estély mondanivalójával kapcsolatos. A komoly pohár vagy poharak, melyeket gyakran tanáraink adnak elő alatt, a Contrapunct ki van kapcsolva. Mi után a Contrapunctok bekapcsolásra kerülnek kezdetét veheti a szakestély vidám része, a vidám poharak, amelyek humoros történeteket, hozzászólásokat foglalnak magukba. Ha az elnök szükségesnek tartja szünetet rendelhet el időközönként. Elfordulhat sörpárbaj, itatás, sör- illetve borimpotencia bejelenté se, persze megfelelő indoklással. Mikor a hangulat eléri a meg felelő szintet, kezdetét veheti - amennyiben van ilyen - a balekkeresztelés, gyűrűavatás stb. Miután ez befejeződött és nincs lényeges bejelentés, felszólalás, következhet az est fény pontja: a krampampuli felszolgálása.

A krampampuli egy különleges ital, melynek felszolgálás alatt a "Krampampuli" c. nótát éneklik. Ezt követően ismét a nótabíró következik és intonálja a "Szakestély végére", majd a "Gaudeamus igitur" és a "Ballag már a vén diák" kezdetű nótákat.
"Ezennel a szakestély hivatalos részét bezárom, szabad folyást engedélyezek mindennemű italnak!" - szól az elnök. Ezután a nótázás, iszogatás, beszélgetés akár reggelig is eltarthat.

A következő szakestélyek kerülnek megrendezésre:

Balekkeresztelő szakestély: ezen a szakestélyen kerülnek felavatásra a balekjelöltek. Mivel a keresztelésre kerülő pogányok csak fiúk lehetnek, a lányokat mindezek előtt fiúsítani kell. Ezután egyenként megkeresztelésre kerülnek, sőt valójában ekkor válnak az iskola tényleges polgáraivá. Minden elsőéves hallgatónak választania kell két firmát, akik elvállalják a balek segítését és támogatását, ameddig a zöldfülű kohlenbrennerré nem válik. A balekkeresztelő szakestély általában a balekoktatás után, október végén - november elején kerül megrendezésre.

Gyűrű- és kupaavató szakestély: e szakestély hivatott arra, hogy a valétáló évfolyam felavassa a valétáló kupáját illetve gyűrűjét. A gyűrűn és a kupán egyaránt szerepel az adott kar címere, sőt a kupán a tanulmányok megkezdésének illetve befejezésének évszámai is. Mindkét szimbólum szent, tulajdonosa másra nem ruházhatja át őket. Ez a szakestély a második félévben. általában közvetlenül a vizsgaidőszak előtt kerül megrendezésre.

Szalagavató szakestély: a végzős hallgatók jogosultak un. végzős szalag viselésére. A szalag megegyező színű a kar egyenruha kézelőjének a színével, kb. 12-15 cm vastag bársonyból készült, alul és felül megfelelő színű csíkkal, közöttük a kar hímzett címerével és a tanulmányok kezdésének ill. befejezésének dátumaival.

Gyászszakestély: ha bárki - akinek köze volt valaha is a Burschélethez - elhunyt, tiszteletére barátai, ismerősei, kollégái gyászszakestéllyel emlékeznek. Ezek a szakestélyek éppen ezért szűk körűek és rövidek. A teremben kioltanak minden fényt, csak az elnök illetve a gyászasztal gyertyái égnek. Néhány szavas megemlékezés után eléneklik a "Gyászindulót", majd mindenki kiüríti a kupáját. Ezután a résztvevők kupáikat ütemesen a gyászasztalhoz ütögetik és néhány dörzsölés után az elnök vezényszavára összetörik. A kupa fülére gyászszalagot kötnek majd emlékként hazaviszik és a falra akasztják. A kupát azért törik össze, hogy abból újra ne tudjanak inni.

Kohlenbrenner szakestély: ahogyan azt a neve is mutatja, ezt a szakestélyt a másodévfolyam rendezi, ahol kohlenrennerekké avatódnak.

Firmaavató szakestély: a harmadévfolyam rendezi, itt a kohlenbrennerek firmává avatják magukat.

A valétálás
Akifejezés a latin eredetű "Valéte" szóból származik, mely "Isten veletek!" magyar jelentéssel bír. Egyébként bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatási intézményben hallgató növendékek elköszönése volt az intézménytói, barátoktól. Ebből következik, hogy mint szinte minden a szokásokat tekintve ez is Selmecbányáról ered. A valétáló évfolyamot az ún. valéta bizottság képviseli, melynek vezetője a valétaelnök, akit az évfolyam titkos szavazással választ meg. A bizottság tagjait általában az elnök jelöli ki, hiszen ő tudja kiben bízik meg, kivel dolgozik együtt. A valéta bizottságban nincs Major Domus, Cantus Praeses, stb.! Ezek szigorúan szakestélyre szóló tisztségek! Lehet azonban kinevezni ún. gazdasági felelőst, aki a pénzügyek helyes lebonyolításáért felel. A valétáló évfolyam szervezi többek között a gyűrű- és kupaavató, valamint a szalagavató szakestélyeket, a valétabált és a ballagást is. 1830-tói a főiskolát végzettek ünnepsége volt a ballagás. Innen terjedt el országszerte, ma már mindenhol megrendezésre kerül. Eredete a középkori lovagoknak a lovagi tornára, a mesterlegények vándorútra, a diákoknak más városba indulásakor történő búcsúzkodására vezethető vissza. Selmecen fáklyás felvonulással a városkapuig kísérték a végzetteket, itt pedig fenékbe rúgták őket, jelezve, hogy a filisztereknek már nincs itt helyük. A ballagás szó helyett a szalamander kifejezés van használatban.

Az utolsó összejövetel a Diplomaosztó előtt a "Szalamander". Miskolcon ez a Városház térről indul és a Petőfi téren ér véget. A kiindulás helyszínén a hallgatók a karok zászlói mögött gyülekeznek. A város nevében a polgármester, az egyetem nevében a rektor búcsúztat, míg a végzősök közül, az egyik valéta elnök köszön el mindenki nevében a várostól. Ezután egy bányászlámpással felszerelt csoport indul el szalamander alakzatban a zászlók és a hallgatók előtt. A hallgatók fáklyákkal, énekelvé vonulnak az említett útvonalon. A Petőfi térre érve a lámpással rendelkezők a tér két oldalán, míg a diákok karok szerint helyezkednek el. A valéta elnökök itt adják át az elnöki szalagot és a kar zászlaját az utódaiknak. A Szalamanderen a karok himnuszai, a- "Gaudeamus igitur......" és a "Ballag már a vén diák..." hangzik el.

E hagyományokat nem csak a Miskolci Egyetem hallgatói, hanem a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen (EFE), az EFE székesfehérvári kihelyezett karán (EFE FFFK) és a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Karán (ME DFK) tanuló hallgatók is ápolják.
Néhány egyetemi dal

Egyenruhák:

Bányász-kohász egyenruhák:

- gruben (bányászka) Durva fekete posztóból készült derékban szabott lefelé bővülő zubbony hátul hasítékkal. Csak bányász és kohász hallgatók hordják.
- aufhauer (röviden Auf) Jó minőségű fekete anyagból készült zárt kabát. Az állógallér és a mandzsetta a kar színjelzésének megfelelő színű bársonnyal díszített. Csak a miskolci és a dunaújvárosi diákok viselik
- feienock (bányaing) - ipari egyenruha Az OMBKE hivatalos egyenruhája a végzett bánya- és kohómérnökök számára.
- bányász-kohász felöltő

Erdészeti egyenruhák:

- walden: Őzbarna szírű, ördögbőr szerű anyagból készült, derékban szabott rövid zubbony, hátul felhasítva. A soproni és fehérvári hallgatók viselete.
- atilla
- erdész felöltő

 

A karok köszöntései:

Jó szerencsét!
Üdv az Erdésznek!
Legyen Fényes Sikere a Kohásznak!
Tisztelet a Gépésznek!
Igazságot a Jogásznak!
Pénzt a Gazdásznak!
Vivát Bölcsész!



(forrás a 1999-es főiskolás Gépész Daloskönyv)