Monolitikus rendszermag

A monolitikus rendszermag egy operációsrendszer-architektúra, amelyen az egész operációs rendszer alapszik úgy, hogy a kernel területen működik kizárólag supervisor (felügyelő) módban.

A monolitikus különbözik más operációsrendszer-architektúráktól (mint pl. a microkernel architektúra) abban a tekintetben, hogy kizárólag egy magas szintű virtuális felületet definiál a számítógép hardvere felett. Ez lehet primitivek egy halmaza vagy rendszerhívások azért, hogy implementálják az operációs rendszer összes szolgáltatását, azaz a processzmenedzsmentet, párhuzamosságot, és memóriamenedzsmentet. Ehhez szükséges önmaga és egy vagy több eszközmeghajtó mint modul.

A moduláris operációs rendszerek, mint pl. OS-9 és a legtöbb modern monolitikus operációs rendszer, mint például. OpenVMS, Linux, BSD (és ezek változatai a FreeBSD, NetBSD, OpenBSD), és UNIX variánsok, mint például. a SunOS, és az AIX, azonkívül a MULTICS, képes dinamikusan betölteni (és eltávolítani) a végrehajtható modulokat futásidőben. Az operációs rendszernek ez a modularitása a bináris (kép) szinten van és nem az architektúra szintjén. A moduláris monolitikus operációs rendszereket nem szabad összekeverni az architekturális szintű modularitással, amely velejárója a microkernelű (kliens-szerver) operációs rendszereknek (és leszármazottja, melyeket néha hibrid kernelnek neveznek), amelyek mikrokernelt használnak, szerverekkel (nem szabad összekeverni hibásan a modulokat a daemon-okkal). Gyakorlatilag a dinamikusan betöltött modulok egyszerűen egy sokkal rugalmasabb módja, az operációs rendszer kép kezelésének futási idő alatt - ellentétben mintha újra kéne indítani más rendszer képpel. A modulok lehetővé teszik a könnyű kibővítését az operációs rendszer képességeinek igény szerint. A dinamikusan betölthető modulok kevés többlet költséget jelentenek összehasonlítva azzal, hogy a modult beépítették volna az operációs rendszer képbe. Mindamellett sok esetben a modul dinamikus betöltése (szükség szerint) segít, abban hogy a megfelelő minimális mennyiségű kód tudjon futni a kernel területen, pl. ha az operációs rendszer méretét minimalizálni szeretnénk a beágyazott rendszerekben vagy korlátos hardver erőforrásokban. Tehát egy eltávolított modult nem szükséges tárolni az amúgy is kevés rendelkezésre álló memóriában.

  1. Unix kernelek
  2. Unix-szerű kernelek
  3. DOS
  4. OpenVMS
  5. XTS-400

Ugrás az oldal tetejére...

Ugrás a főoldalra...