Az intelligencia egyértelmû meghatározását a szakemberek képtelenek voltak megalkotni, ennek ellenére divatos fogalommá vált. Eredendõen a pszichológia sajátja, ám mára a köznyelvben nagyon sok mindent határozunk meg vele. Az ész, értelem mellett a mûveltség, az elõadókészség, az ügyesség, de még az udvariasság szinonímájaként is elõfordul. Sokak szerint azonban az intelligenciatesztek mérési eredményei felületes következtetések levonását eredményezhetik.
A kutatók a tudásszint, a találékonyság, a fantázia és a kreativitás egymáshoz való viszonyát vizsgálták, s próbáltak egyre jobb teszteket kidolgozni. A tesztek többsége különbözõ korosztályokkal foglalkozott. Például a legkisebb, általános iskolás, óvodás gyerekek személyek "csúnyaságát" vagy "szépségét" ítélték meg, a nagyobbaknak egy képsorozat idõrendbe rakása volt a feladat.
Egy másik teszt arcképekbõl lelkiállapot-felismerést kért (Rudolph-teszt), egy harmadik szimmetrikus alakzatú tintafolt alapján a képzettársításra volt kíváncsi. A legszélesebb körben az úgynevezett Raven-féle vizsgálat terjedt el. Ebben geometriai jelekbõl álló, több elemû sorozat hiányzó elemét kellett kiválasztani a megadott lehetséges megoldások közül. (Hasonlót láthatunk Vitray Tamás: Hogy is van ez?! címû mûsorában.)Az intelligencia-érték meghatározása során az ún. kalibrálásból és a mintavételekbõl állandósítják, standardizálják a tesztet. Ezután korrelációs táblázatokkal, a Gauss-görbe segítségével megadják az intelligencia-hányadost (IQ), ami a tesztíró szellemi és biológiai korának hányadosa, százzal szorozva.
Az emberiség 68 százaléka a 85 és 115 IQ közötti intervallumba esik. 140 IQ felett nagyon kivételes tehetség, 175 IQ-n túl zseni a titulus.
Az ajánlott IQ értékeket foglalkozásonként is megpróbálták "belõni". Így lett egy "mezei" filozófia professzor 140, egy ügyvéd 128, egy újságíró 125, míg egy földmûves 92 IQ-s. Egy másik statisztika szerint egy többdiplomás, magas képzettségû szülõ IQ-ja 153, születendõ gyermekeié átlagosan 120 lehet. Ugyanezek az adatok alacsonyabb képzettségû diplomás esetében 132 és 112, segédmunkásoknál 87 és 92 IQ.
A magas intelligencia döntõ részben kromoszómák szerencsés kombinációja, vagyis adottság, ami jelez valamit. Ez a valami talán leginkább problémamegoldó képességet, információk alkotó alkalmazásának tehetségét jelenti. Azonban kozmikus névértékû IQ nélkül is lehet kozmikusan nagy jelntõségû dolgokat alkotni. Az intelligencia mit sem ér, ha nem társul hozzá tudás, mûveltség, szorgalom. Mostanság az USA-ban, a tudomány világában az intelligencia mellett egyre nagyobb szerep jut az ún. citation index-nek. Ez a tudós, kutató rangját az alapján "méri", hogy a szaklapokban, médiumokban mennyi és milyen idézet jelenik meg tõle, hányan hivatkoznak rá.
Valószínûnek tûnik, hogy a tudomány a késõbbiekben sem tudja pontosan meghatározni az intelligencia mibenlétét. Világos, hogy az IQ-érték alapján nem lehet egy embert megítélni, de ha más dolgokkal együtt vesszük figyelembe, hasznos információként szolgálhat.
Gottdank Tibor
Gábor Dénes Mûszaki Fõiskola