Magyarország-Izrael 38-23 (20-12)
Férfi Junior Kézilabda Világbajnokság csoportmérkõzés
2005. Augusztus 18.


Nyújtózkodj!
  33kb  

 

Ugorj!
  31kb  

 

Ervin
  41kb  

Szalafai Gábor (11)
  43kb  

 

Labdázás
  31kb  

 

Bemelegítés
   32kb  

Mikler Roland
  37kb  

 

Átlövés
  39kb  

 

Schuch és Csorba
   30kb  

Sutka átlövése
  28kb  

 

Szalafai lövés
  30kb  

 

A két kapus
   36kb  

< Vissza

 

Tovább >

 

<< Vissza a képtárba>>

 


Robog a Tóth-csapat

  Az elején még nagyon szívja magát az izraeli válogatott, de csak 4-4-ig tudja tartani a lépést a mieinkkel.   Most ugyanis minden tökéletesen mûködik a magyar csapatnál. A nehézbombázók, azaz Putics, Nagy és   Császár tüzelnek, mint egy westernfilmben, méghozzá eredményesen, a beállós Zubai a leglehetetlenebb   szituációkból is betalál, míg a jobb szélen Szalafai cikázik ellenállhatatlanul.

  Ja, és hogy el ne felejtsük: a kapuban Mikler hárít mindent, ami hárítható, sõt néha a védhetetlen lövéseket   is kitolja a sarokból. Így már az elsõ harminc perc kézilabdaúnneppé alakul át, de az ózdi közönség meg is   érdemli a parádét. Szegény izraeliek idõnként csak nyomozzák a labdát, s mire véget ér az elsõ harminc   perc, már tudják: ez nem az õ napjuk.

  A folytatásban sem kegyelmez csapatunk. Sõt ha lehet, a védekezés még keményebb, még határozottabb.   Eksztázisban a csapat, euforikus hangulatban az ózdi közönség.

  "Még, még, még, ennyi nem elég!" - zúg a lelátó, a fiúk pedig nem akarnak csalódást okozni híveiknek.   Robog a magyar expressz, s ami a magabiztos gyõzelmen felül örömteli, hogy az eddig kevesebbet játszók   is hozzáteszik a magukét a diadalhoz.

  A kapuban immáron Kovács halmozza a bravúrokat, s a sokra hivatott átlövõ, Sutka is összehoz négy gólt.   A vége igazi ünnep, s immáron biztosan középdöntõsök a magyar fiúk.

  Reméljük, hogy a szombati, Románia elleni utolsó csoportmeccs után is lesz okuk az örömre.

  A nap embere: Császár Gábor

  A Dunaferr ifjú titánja deréksérülése ellenére is átlendült a holtponton, s ezúttal remekelt.

  - Ma mitõl parádézott a csapat?
  - Az elsõ két meccsen sokszor akadozott a gépezet, ezúttal azonban valóban sokkal jobban játszottunk a   csodálatos ózdi közönség elõtt - kezdte Császár Gábor. - Az is erõt adott a csapatnak, hogy tudtuk, a sérült   Gulyás Péterért is küzdenünk kell.
  - Ennyit tud Izrael, vagy beigazolódott, minden csapat annyit játszik, amennyit az ellenfél enged neki?
  - Kicsit tartottunk tõle, hiszen az elsõ két meccsen jó teljesítményt nyújtott. Szerencsére csak az elsõ félidõ   közepéig tudta döntetlen körül tartani az állást. Utána el tudtunk húzni, s talán fel is adta a meccset.
  - Az elsõ két találkozón, valamint az Izrael elleni meccs elején nem ment önnek a játék. Miként lendült át a   holtponton?
  - Az elõzõ héten a sérülésem miatt ki kellett hagynom az edzéseket, s emiatt akadtak hiányosságaim, például   nem éreztem igazán a kaput.
  - Hogy van most a dereka?
  - Nagyon kellemetlenül érintett, hogy végigcsináltam a felkészülést és az utolsó héten sérültem meg. Ezzel   együtt játszom, ha pedig fáj, összeszorítom a fogam.

  Mestermérleg

  Kilencvenkilenc százalékban elégedett vagyok, remekül küzdöttek a fiúk. Szombaton a románok   következnek, és az a feladat, hogy megverjük õket. Az ózdi közönség szenzációs volt, ilyen publikum elõtt   öröm kézilabdázni. (Tóth László, a magyar válogatott edzõje)

  A magyarok nagyon jól játszottak. Több játékosunk nincs jó formában, ráadásul legjobbunk nincs itt. Rossz   helyzetbe kerültünk, már nehezen juthatunk tovább. (Slomo Hofman, az izraeli válogatott edzõje)

/forrás: Nemzeti Sport Online/