A Microsoft Windows bemutatása

Operációs rendszer struktúrák

1. Monolitikus rendszerek

Ez a fajta operációs rendszer eljárások gyűjteménye, bármelyik hívhatja a másikat mindenféle korlátozás nélkül.

A paraméterek és a visszaadott értékek esetén minden eljárásnak jól definiált felülete van.

Az információ takarás fogalma teljesen ismeretlen, mindegyik eljárás látja a másikat.

    Valamennyire azonban lehet struktúrálni ezt a fajta rendszert is. Az operációs rendszer szolgáltatásait (a rendszerhívásokat) úgy kérjük,

hogy elhelyezzük a paramétereket egyezményes helyeken ( regiszterekben ) és ezután egy kernel vagy felügyelt kérést hajtunk végre:

Ez a hívás felhasználói módról kernel módra kapcsolja a processort és a vezérlést átadja az operációs rendszernek:

1. ( A legtöbb CPU két üzem-módban dolgozik: kernel módban az operációs rendszernek dolgozik és minden utasítás megengedett,

felhasználói módban felhasználói programoknak dolgozik a B/K, továbbá néhány más utasítás is tiltva van ).

Ezután a paraméterek alapján az operációs rendszer eldönti, hogy melyik rendelkezés a végrehajtandó:

2. A k-adik rendszerkérés végrehajtásához az operációs rendszer keresi az eljárások táblázatának k-adik eleméből az eljárás címét,

majd ez alapján meghívja a kiszolgáló eljárást:

3. Ha az eljárás végzett tevékenységekkel, akkor a felhasználói program visszakapja a vezérlést:

4. Főprogram: Ez hívja a Kernel szolgáltató eljárásait

Szolgáltató eljárások készlete, ezek hajtják végre a Rendszerhívásokat

Segédeljárások a szolgáltató eljárások végrehajtására

2. Rétegelt rendszerek (UNIX)

Ez egy olyan hierarhia, amelyben minden egyes szintet az alatta lévőre épí-tünk.

Az első ilyen operációs rendszert Dijkstra tervezte és a THE nevet adta neki – 1968-ban. A rétegek a következők voltak:

Réteg Feladat:

5. A gépkezelő

4. Felhasználói programok

3. I/O kezelése

2. Gépkezelő-processzus

1. Memória és dobkezelés

0. Processz hozzárendelés és multiprogramozás

A 0. réteg biztosította a processor multiprogramozhatóságát,

az 1. lefoglalta a processzusok számára a memória területeket, valamint a dobon tárolta a processzusok azon „lapjait”, amelyek számára a memóriában már nem volt hely.

A 2. kezelte a processzorok közti kommunikációt és a gépkezelő konzolját.

A 3. felügyelte a B/K műveleteket, eszközöket és a bejövő vagy kimenő adatfolyamok átmeneti tárolását.

A 4. réteg a felhasználói programoké volt, amelyek mellőzhették a processzorokkal, memóriával és B/K eszközökkel való bajlódást.

Az 5. réteg a gépkezelő processzusáé volt.

A MULTICS rétegek helyett gyűrűkbe szerveződött, a belső gyűrűk több a külsők kevesebb privilégiumot kaptak.

Ha egy külső gyűrűbeli eljárás egy belső gyűrűbeli eljárást kívánt hívni, akkor a rendszerhívásnak megfelelő TRAP utasítást kellett végrehajtania.

A TRAP paramétereinek helyességét részletesen ellenőrizték a hívás teljesítésének engedélyezése előtt.

Különböző Microsoft Windows Operációs Rendszerek:

(Képre való kattintással kiválasztható az Operációs rendszer)

 forrás:

     http://e-oktat.pmmf.hu/strukturak

          Készítette:  Tóth Tibor

          Tankör:  G-2MMI

          Dátum:  2005.10.05