|
Sz.:
Kialudt minden fény az égen.
Nem pislákol már semmi, és nem
Fogadom el, hogy ez a sorsom,
Mégis mindent ellep a por most.
Nem látom sajnos már az utam.
Nincs senkim se, aki rámutat.
Felemészt a köd, mely elvakít,
S az élettől végleg elszakít.
R.:
Add, hogy ne essen le többé az álarcom!
Nem akarom, hogy más lássa a bánatom!
Add, hogy újra kinyíljon életem könyve!
Ne uralkodjanak el rajtam a könnyek!
Add, hogy érezhessem újra, hogy létezem!
Nem akarok elveszni, nyújtsd felém kezed!
Sz.:
Kialudt minden fény az égen.
Nem pislákol már semmi, és nem
Fogadom el, hogy ez itt a vég
Hiszen annyi minden vár rám még.
Most a mosoly lesz az álarcom,
A nevetés a csatabárdom.
Homály többé el ne vakítson,
Az élettől el ne taszítson.
2010. szeptember 30. csütörtök
|
