|
Sz.:
Valamikor, réges-régen,
hittem a tündérmesékben!
Egy gyerek voltam még csupán,
nem volt elég ez a valóság!
Egy angyalszárny repített el,
a mennyország küszöbére!
Megmutatott számtalan jót,
nem hullott rám sokáig hó!
Úgy éreztem, ez jó nekem,
csillagokkal ébredhetek!
Azt kívántam, ne múljon el,
és mindenkit elvesztettem!
Most már hiába szállnék le,
elrontottam az egészet!
Bárcsak a régi lehetnék,
a kisgyerek, aki nem fél!
R.:
Angyalszárny szállj tovább!
Több fájdalmat ne okozz már!
Leváglak hátamról!
Szabad leszek ez órától!
Angyalszárny vége már!
Most már jöjjön a valóság!
Ledoblak hátamról!
Elfeledlek ez órától!
Sz.:
Valamikor réges-régen,
gyerekként hittem mesékben!
De szépen lassan felnőttem,
megpillantva a jövőmet!
Az angyalszárnyat eldobtam,
majd szenvedésre kárhoztam!
Ő még mindig itt van velem,
szemmel tartja minden léptem!
Nem enged el, magához ránt,
síromig kísér egy hibám!
Már több ezerszer megbántam,
s ezer álmot hagytam hátra!
Lassan csak üres test leszek,
minden érzésem elveszett!
Mindezért téged okollak,
szállj tovább, menj a pokolba!
2005. december 26. hétfő
|
