|
Sz.:
Most még nagyon fáj, és fog is még!
Ez a sorsom, ha szeretek én!
Folyton keresem boldogságom,
de mint egy átok, most is rám ront:
A kín, a szomor, a gyötrelem,
bár lenne, de semmi ötletem!
Érezhetek bármit iránta,
egyedül vagyok a világban!
R.:
Hagyom, hogy fájjon egy átkozott szó!
Mindig megbánom, most hiába jó!
Eljön a holnap, és megöl a kín!
Keserű szólam, belehal a szív!
Hagynám, hogy múljon az átkozott szó!
Kínoz az úton, már semmi nem jó!
Hisz könnyez a szem, és vérez a szív,
tudod, sohasem fájt semmi se így!
Sz.:
Borzasztóan fáj, tán ez a vég?
Átkozott sors, ha szeretek én!
Nevetnék, de szívem szomorú,
mint síromon hervadt koszorú,
úgy emészt fel most a gyötrelem,
ezt szavakba nem is önthetem!
Érezhetek bármit iránta,
egyedül vagyok a világban!
2006. június 26. hétfő
|
