|
Sz.:
Reszketek, hiszen hűvös a szél,
elérte szívem a hideg tél!
A nyár már messziről integet,
nem hozhatja vissza semmi sem!
Egy ábránd marad, fájó emlék,
hogy valóra váll, már nem hinném!
Bár újra itt lenne a tavasz,
ő a sárból is reményt fakaszt!
De addig még sokat kell várnom,
nem bírom ki úgy, hogy ne fájjon!
R.:
El akarok futni, és elfeledni,
megtanulni újra, hogy kell nevetni!
Elegem van, mindenkiben csalódok,
Egy napom nem telik el úgy, hogy boldog!
Bár elfeledhetném ezt az egészet,
és új lappal kezdhetném az életet!
Sajnos erőt vesz rajtam az unott láz,
fülembe cseng egy bolond kis suttogás!
Sz.:
Vállamon támaszkodik az ősz,
néma minden, mint egy darab kő!
Üresnek érzem magam belül,
ismeretlen szó lett a derű!
Csak álmok élnek éjről-éjre,
de nem merészkednek a fényre!
Bár visszatérne a régi nyár,
de úgy érzem, ez csak délibáb!
Talán most is épp csak álmodom,
felkelek, s elmúl a bánatom!
2006. szeptember 10. vasárnap
|
