|
Sz.:
Felhívnálak, de nem veszed fel,
minden remény eltűnt hirtelen!
Nem értem, olyan hihetetlen,
tegnap láttalak, ma pedig nem!
Közben az élet tovább pereg,
emberek jönnek, és mennek el!
Végül mindenki nyugodni tér,
engem még tép az egyedüllét!
R.:
Elborult az ég, senki sem lát,
ilyenkor indul útnak a vágy!
De te már egy másik álmot látsz,
nem ért el semmit a változás!
Sötét az ég, felhők takarják,
de a hajnalra csak a Nap vár!
Nekem mindegy, éjjel vagy nappal,
nélküled mind összeolvadnak!
Sz.:
Becsukott szemmel idézlek fel,
úrrá lesz rajtam az érzelem!
Eszembe jut minden ölelés,
attól rettegek, nincs több remény!
De remélem, hogy csak tévedek,
rémálmomnak hamar vége lesz!
Mert szeretlek, tessék kimondtam,
így is túl sokáig titkoltam!
2006. szeptember 7. csütörtök
|
