|
Sz.:
Egy gondosan elrejtett fénykép a fiókban,
S pár összegyűrt levél emlékeztet mióta
Nem éreztem már, hogy milyen, ha őrzöd álmom.
Nélküled minden éjjel rémálmokat látok.
De hogy is feledhetném el azt a sok szépet,
Azt a sok boldog napot, mit veled átéltem?
Számtalan ragyogó emlék, mit a szél elfújt.
Nyúlnék érte, de hiába, hisz minden elmúlt!
R.:
Mókusok a parkban. A kacsák a tóban.
Az őszi falevelek is együtt hullnak.
A tücskök a fűben. A varjúk a hóban.
Én még nem tudom elengedni a múltat!
Galambok a téren. Verebek a fákon.
A téli hópelyhek is közösen szállnak.
Már bármerre nézek, boldogságot látok,
De az én vágyaim valóra nem vállnak.
Sz.:
Egy rég itt maradt ruhád a szekrényem mélyén,
És pár kósza gondolat, messzebb, mint egy fényév.
Rég nem tudom milyen, ha valaki otthon vár.
Se otthonom, se szerelmem, csak az unott láz,
Ami felemészt, belülről darabokra tép,
Mert menni kell, pedig szívesebben maradnék.
Merre vagy most boldogság? Félek, a szél elfújt.
Nyúlnék érted, de hiába, hisz minden elmúlt!
2010. november 3. kedd
|
