|
Sz.:
Te voltál, aki megfogta kezem!
Te voltál, de hamar elengedted!
Álmot adtál, hogy később ellophasd,
úgy vártam rád, de szívem eldobtad!
Te csak játszottál, örömöd lelve,
már csak a szél lát, suttogja neved!
Vagy elnémul, és csend lesz helyette,
vagy visszafújja neked: szeretlek!
R.:
Egy távoli hang fülembe cseng,
félek te most is rajtam nevetsz!
Hiába szállt, mára sárba hullt,
sírni késztet a keserű múlt!
Egy távoli fény arcomba vág,
fáj, mert csak álom, nem igazság!
Hiába szállt, mára földre tért,
szeme sírva kérdi: ennyit ért?
Sz.:
Te voltál, aki éjjel hozzám bújt!
Te voltál, aki vérző szívem szúrt!
Szépet adtál, később elragadtad,
bár tudtad jól, lelket nem faraghatsz!
Mégis becsaptál, miért hittem neked?
Ez érte az ár, most fizethetem!
Elállt a szél, magányos csend tört rám,
de távolról hallok egy suttogást!
2006. november 8. szerda
|
