|
Sz.:
Láttam már szerelmet, és láttam bánatot.
Holnap majd elfordul, ki tegnap átkarolt.
Az ölelés csak emlék lesz egy fényképen,
Mert az élet a mosolyunkra féltékeny.
De én szembe szállok, ha kell. Nem futok el!
Érted megteszem, ezt az egyet tudnod kell!
Nem hagyom, hogy az emlék leple ránk hulljon.
Nem lesz csalódás, csak tarts velem az úton!
R.:
Még érezni akarom azt a sok forró,
Lelkünket összeolvasztó édes csókot!
Még nem akarom eldobni az álmaim,
Kettőnkről szóló gyönyörű ábrándjaim!
Ha ez a sorsom, hát legyen! Tudd, egy kis csepp
Szerelemért neked adnám minden kincsem!
És ha te nekem adod féltett létedet,
Biztos kapunk fentről egy boldog életet!
Sz.:
Láttam már nevetést, és síró arcokat.
Láttam értelmetlenül vívott harcokat.
Remélem, nem fog érni többé csalódás.
Ideje már, hogy szép legyen a valóság.
Ha látom arcod, megcsillan bennem a fény.
Talán te leszel az, aki nem hagy fakép.
Ha meghallom hangod, nagyot dobban szívem.
Egyedül neked szólnak ezek a rímek.
2010. október 5. kedd
|
