|
Sz.:
Hazugság, ármány vesz körül.
Nevetnék, de minden gyötör.
Kiábrándít a fájdalom.
Egész testemen áthatol.
Széttép a reménytelen lét.
Mond el, miért könnyezek vért!
Úgy gyűlölöm ezt az érzést,
A kilátástalan nézést!
Egy álomkép, messze repül,
S magával visz minden derűt.
Nyisd ki szemed, ne aludj már!
Nem marad más, csak hazugság!
R.:
Mond, kiben bízzak? Mond, kinek higgyek?
Túlvilági érzés honol itt bent!
Elmondhatnám, de úgyse értenéd!
Túl sok üres szó repült már feléd!
Mond, kiben bízzak? Mond, kinek higgyek?
Mert e világon semmi nincs ingyen!
Ha szeretsz engem, én is szeretlek!
Ha rám nevetsz, én visszanevetek,
De ha sírsz, akkor tudd, én is sírok!
Szívből kérlek, ne ásd meg a sírom!
Sz.:
Hátam mögött most nevetnek.
Végül megunják, s felednek.
Emlékek lelke, ne kínozz,
Mert szívem benned megbízott.
S látod, megint csak csalódás…
Nem takar el a valóság.
Mond, mit tegyek, hogy elmúljon
A gyűlölet, s megfakuljon?
Mond, hogy bízzak meg másokban?
Hogy érhetem el álmomat?
Csak kérdések halmozódnak.
Nem találok igaz szóra.
2010. november 16. kedd
|
