|
Sz.:
Sötét gyászba borult szívem,
Ne is kérdezd, velem mi lett!
Bárcsak szavakba önthetném,
nincs dallam, mely kifejezné!
Mert elveszett minden álmon,
Többé semmire nem vágyom!
Hisz tudom, úgyse kapom meg,
s ha igen, elveszik tőlem!
Mit szánhatott nekem a sors?
Kavarja felettem a port!
A láng, mely szívem éltette
kialudt, s így felébredtem!
R.:
A valóság pedig rémálom,
üres szavak, könnyes szempárok!
Nem látok mást, csakis szenvedést,
nincs mosoly, és főképp nincs remény!
Nem tér vissza az a szép álom,
bár jönne már, csakis őt várom!
Hiszen régen elmúlt a varázs,
nem maradt más, csak kihűlt parázs!
Sz.:
Új részek, régi történet,
egy vígjátékfilm ölében!
És most vagyok a mélyponton,
nem jut eszembe szép dolog!
Amin régen még nevettem,
most attól is csak szenvedek!
Néha-néha még álmodok,
másnap a hajnalt átkozom!
Mert ellopta a reményem,
vajon miért tette, nem értem!
Keresem álmom, hol lehet,
de felkeltem, s elvesztettem!
2006. december 7. csütörtök
|
