|
Sz.:
Elfojtott érzések,
nyugtalan kérdések.
Szálló pillanatok,
féltő gondolatok.
Eltűnt szép emlékek,
rég visszasírt percek.
Ennyi maradt nekem,
mert elhagytál engem.
R.:
Kinek mondjam el,
érzéseim?
Kinek meséljem,
az álmaim?
Kinek segítsek,
ha rászorul?
És ki segít nekem,
ha minden rám borul?
Sz.:
Pedig te tudtad jól,
nekem mit ér a szó.
Mennyire nagyon fáj,
örökké eltűnt báj.
Azt hittem, hogy szeretsz,
tudod ez több, mint hecc.
Látod, nincs többé már,
mert elsodort az ár.
Sz.:
Elfelejtett szavak,
omladozó falak.
Elhervadt virágok,
megnémult világok.
Teliholdas éjjel,
kiáltás a mélyben:
Szívem csak menekül,
itt állok egyedül!
2005. július 12. kedd
|
