|
Sz.:
Kis virágszirom hull ölembe,
tavaszi szél suttog fülembe!
Ő már messze jár, hegyeken túl,
csak emlék marad, minden elmúl!
Lassan kinyílnak a virágok,
színes lázba hozzák világom!
Örök a fény, mely nekem ragyog,
de nélküle én senki vagyok!
R.:
Elfúj a szél, messze sodor az ár,
magával ránt az örök csalódás!
Nem süt a Nap, szemem csak felhőt lát,
dörög az ég, esőként hull rám gyász!
Tombol a szél, később messzire száll,
de komor köd, hamar helyére áll!
Könnyez az ég, arca szomorú már,
de reményt nyújt nekem a kis virág!
Sz.:
Csendes magány börtönébe zár,
szenved a szívem, még érte fáj!
A kis virág néz rám nevetve,
mindenki bánt, de ő mellettem!
És eljön az éj, sötét az ég,
szép lassan egy álom hozzám ér!
De kivirrad, és messzire száll,
álmokat gyilkol a napsugár!
2006. április 27. csütörtök
|
