|
Sz.:
Könnyek tengerén vad hullámok,
törik, zúzzák szét a szép álmot!
Messze a part, és nincs kiszállás,
a mosoly immár nem kiváltság!
A kormányt reszketve fogom meg,
félek magába zár, nem enged!
Arcod bennem él, hallom hangod,
szemed megbabonáz, s meghalok!
Fúj a szél, dagad a vitorla,
e tenger a magány birtoka!
R.:
Könnyek tengerére sodort a szél,
de szívem a mosolyért harcra kész!
Nem adom fel, míg érzem, van remény,
lehet balga, viszont igaz erény!
Könnyek tengerén most hajózok át,
s tudom, a túlparton valaki vár!
Lehet csak áltatom magam vele,
de hiszem, megtalálom a helyem!
Sz.:
Könnyek tengerén vad vihar dúl,
a legszebb álom is vízbe fúl!
Sötét az ég, nem ragyog csillag,
egy felhő eltakarja mindazt,
amit célként űzök réges-rég:
rémálmaimból az ébredés!
Arcod bennem él, hallom hangod,
átkozott szirén nekem dalol!
Fúj a szél, dagad a vitorla,
e tenger a magány birtoka!
2006. június 17. szombat
|
