|
Sz.:
Miért én voltam az utolsó,
Aki megtudta a titkot?
Belülről emészt egy fojtó
Emlék, és megannyi kínok.
Szívem darabokra törted.
Millió apró szilánkra.
A gyűlölet tartja össze.
Pokol tüzére kívánlak!
Még emlékszem könnyeidre,
Melyek miattam hulltak le,
A hazugság perceire,
Mikor némán fordultam el
E világtól, s az élettől.
Arcod még mindig bennem él.
A gyűlölet megéget, s öl.
Az őrülettől meg nem véd!
R.:
Valaki mentsen meg, nem bírom tovább!
Régóta szívom a csalódás porát.
Belső világom már romokban hever.
Lelkem lángjai kialudtak. Nekem
Egy jó szó elég lenne, de elfordulsz.
Ez a seb rajtam túl mély, be nem gyógyul.
Emelném fejem az ég felé, de nem
Sikerül. Kérlek, ölelj át, és ments meg!
Sz.:
Miért én voltam az utolsó,
Aki megtudta a titkot?
Belülről emészt egy fojtó
Emlék, és megannyi kínok.
Szívem darabokra törted.
Millió apró szilánkra.
A gyűlölet tartja össze.
Pokol tüzére kívánlak!
Még emlékszem könnyeidre,
Melyek miattam hulltak le,
A hazugság perceire,
Mikor némán fordultam el
E világtól, s az élettől.
Arcod még mindig bennem él.
A gyűlölet megéget, s öl.
Az őrülettől meg nem véd!
2010. november 12. péntek
|
