|
Sz.:
Emlékszem még minden napra,
jöhet a tél, aláfagyhat,
a szerelem messze repülhet,
nincs kifogás, úgyis felültet!
A fákról lehullt minden levél,
nem látok át a dolgok hevén!
Egyszer felkarol, majd eltipor,
értetlenül kérdem: ez mi volt?
Nem jön válasz, csak az eső hull,
fejem felől a felhő nem múl!
R.:
Minden nap ugyanaz nélküled,
fájó magány, őrült szédület!
S ha látlak, még inkább tép a kín,
nem szeretlek, mégis elvakít!
A percet keresem, hátha hívsz,
nyugtalankodva dobog a szív!
Becsapsz, és eltűnsz, már itt se vagy,
mégis látom arcod minden nap!
Sz.:
Ha csak eszembe jut, szép is volt,
felmerül a kérdés: miért kínzol?
Bár tudom a választ nagyon jól,
nekem álom, neked játék volt!
S azzá váltam, amit gyűlölök,
megvetést érzek, megőrülök!
Semmi se tart vissza örökké,
megfakul egyszer a közös kép!
Nem megy oly könnyen a felejtés,
addig még bőven lesz szenvedés!
2006. november 4. szombat
|
