|
Sz.:
Elvesztek álmaim,
Eltörtek szárnyaim!
Már többé nem fogod kezem,
Már többé nem nevetsz velem.
Mert véget ért az édes álmom,
Eltörött szárnyamért kiáltok,
Értsd meg, nem bírom felfogni, hogy vége lett!
Elveszett álmok útján járva,
Eltörött szárnyaimmal szállva…
Értsd meg, nem bírom tovább ezt az életet!
Kérlek, add vissza az álmai,
Kérlek, gyógyítsd meg a szárnyaim,
Értsd meg, nem bírok tovább élni nélküled!
R.:
Te nem is tudod, mennyire nagyon fáj!
Nélküled sötét, ködös a tá-á-áj!
Ezer és egy éve elmentél,
És csak a bánatot hagytad rám!
Te nem is tudod, mennyire nagyon bánt!
Akarom, hogy fellobbanjon a lá-áng!
Ezer és egy éve várlak én,
De te soha nem jössz vissza már!
Sz.:
Mert véget ért az édes álmom,
Eltörött szárnyamért kiáltok,
Értsd meg, nem bírom felfogni, hogy vége lett!
Elveszett álmok útján járva,
Eltörött szárnyaimmal szállva…
Értsd meg, nem bírom tovább ezt az életet!
Kérlek, add vissza az álmai,
Kérlek, gyógyítsd meg a szárnyaim,
Értsd meg, nem bírok tovább élni nélküled!
2010. július 25. vasárnap
|
