|
Sz.:
Szürke a táj, amely rád gondol,
vérzik a szív, amely hozzád szól!
Könnyez a szem, amely csak rád néz,
éget a csók, mit te adtál rég!
Nincs mosoly az égen, csak felhő,
fájdalmam felettem egyre nő!
Ezt nem hozza helyre az idő,
angyalok, mondjátok meg, ki ő!
R.:
Ölelj magadhoz, vagy engedj el,
de ne tartsd tovább láncon lelkem!
Még mindig nem megy a felejtés,
visszahúz hozzád minden emlék!
Szeress, vagy dobj el jó messzire,
ne tartsd kételyek között szívem!
Egy szép álom, mely bennem ragadt,
így lett belőlem a szabad rab!
Sz.:
Sirat az ég, amely alatt jársz,
hívhat a szív, már máséra vágysz!
Hörög a szél, nincs mosoly arcán,
pörög a fény, de már nem szikráz!
Elhagytál, olyan váratlan jött,
mert nélküled nem forog a Föld!
Némán tűntél el életemből,
pedig azt mondtad, szerettél! Ö-ö-ö…
2007. február 7. szerda
|
