|
Sz.:
Inkább itt maradtam volna,
S játszottam volna a szépet.
Talán nem tudtam meg volna,
Akkor rólad az egészet!
Egy álomba beleringattál…
Elfogadtam, és a kudarc fáj!
Ó pedig érezhettem volna,
De már késő, ütött az óra!
Csak ábránd volt, mégis elhittem.
Mond, miért bántasz, miért büntetsz?
Miért csak a takaróm karol?
Miért ér engem ennyi sok rossz?
Mert ennyi csalódás után
Mond miért lennél pont te más?
Én álmodtam az ég alatt,
Sok fénylő csillag azt mondta:
„Az életben vár rád még jó!”
Szerintem ez csak hazug szó!
Ezek után mond, mit higgyek?
Viharfelhő, lelkem vidd el!
R.:
Te meg én!
Csak szép álom, és bánom már!
Te meg én!
Igazat mondtam, bánom már!
Te meg én!
A sok hazugság küszöbén!
Te meg én!
Most hogy bízzak benned többé?
Sz.:
Egy ábránd volt, mégis elhittem.
Mond, miért bántasz, miért büntetsz?
Miért csak a takaróm karol?
Miért ér engem ennyi sok rossz?
Mert ennyi csalódás után
Mond miért lennél pont te más?
Én álmodtam az ég alatt,
Sok fénylő csillag azt mondta:
„Az életben vár rád még jó!”
Szerintem ez csak hazug szó!
Ezek után mond, mit higgyek?
Viharfelhő, lelkem vidd el!
2010. augusztus 30. hétfő
|
