|
Sz.:
Zuhanó szárnyakba kapaszkodva,
éltem az életem napról-napra!
Most felnőnék, de szívem még gyerek,
bárki összetöri, mindig nevet!
Nem féltem, nyugodtan jöhetett ősz,
nekem nem adott kilátást jövő!
Egyedül, belegondolni is fáj,
nem érzem milyen, ha éget a láz!
R.:
Zuhanó szárnyakkal zuhantam együtt,
szeretni bűn, hisz az érzés csak perdül!
Elhittem végül, hogy megtaláltam őt,
de rideg lett hozzám, mint egy darab kő!
Kivontam szárnyaim, repültem volna,
színes álmaim tüze mögé bújva!
De nem sikerült, magához húz a föld,
pedig szívem kertje régóta nem zöld!
Sz.:
Ezeregy éjre földhöz kötöttek,
ezeregy éjen vágyak gyötörtek!
De elmúlt, véget ért a szenvedés,
már ragyog ajkamon a nevetés!
Kitörtem, most újra szabad vagyok,
kivonom szárnyam, mert szárnyalhatok!
Elmúlt az ősz, sőt, már olvad a hó,
szívemhez újra tavasz hangja szól!
2006. október 19. csütörtök
|
