Vers1:
Mondok egy imát: …hála az égnek.
Ma éjjel végre nem folyt a vérem.
Érted, nem érted, én értem, s nekem ez a lényeg.
Minden helyre jön majd, ha van Isten az égben.
S ha nincs, na most akkor mi lesz?
Lesz-e olyan dolog, amiben még hihetsz?
Egy, kettő, három, és rögtön jön a negyven.
Az évek gyorsan telnek, ez a dolgok rendje,
S ha megtalál a halál, utána vár-e élet?
Lesz-e, aki fogja kezem, és szemembe nézhet?
Bár tudnám a választ, bár látnék más szemével.
Tudnám a pofon okát, a harag forrását,
Az elmúlás átkát, a szeretet botlását.
Foggal, körömmel, harapva, karmolva…
Hazafele úton, részegen dalolva.
Így könnyű az élet, segítenek a rímek.
Bár olykor hazudnak, de akkor is csak értem.
S kinek igazság, kinek gazság,
Talán döntsd el te, hogy nem-e hazugság!

Refrén:
Isten egy szöveg, a szöveg egy dallam,
de hogy helyre hozhat mindent, arról nincs fogalmam,
Mert ha nincs Isten, nincs szöveg, vége a dalnak.
Nem lesz több fülbe mászó rímsor, amely kifaggat.
Ha nincs Isten, nincs szöveg, nincs többé dallam.
A rímek igazságát többé senki se hallja.

Vers2:
Talán kapizsgálod már a kérdésre a választ:
Az életben néha mosoly, de sokkal több szívás van.
Bár te erős vagy, vagy ha nem, majd azzá tesz a sorsod.
Amit tegnap letagadtál, holnap majd kimondod.
Lehet, sok hazug szó újítja ki múltamnak a sebét,
De tudd meg Athos Knight soha nem tagadja a nevét!
A nevet, mely halálom napjáig elkísér majd,
S azt a leküzdhetetlen vágyat, mely kezeid közé hajt.
Ennyi az életem, mégis kell nekem.
Soha, de soha el nem engedem.
Egy újabb éjszaka,
Nyugtalanít, hogy lágyan hív párnám altató szava.
Ilyenkor mindenki alszik, és szépeket álmod,
De én félek, mert utána a valóságot rémülten látom.
Hogy fel kellet kelnem, fájó szívvel bánom.
Ilyenkor ki kell égetnem a lelkem,
Kiábrándítani a testem.
Ő elment, többé nem lesz mellettem.
Hova lyukadok ki? Rég nem látom a célt.
De tudom honnan indultam, ez még belefér.
Nyugtatom magam, mégis csak aludni szeretnék.

Refrén:
Isten egy szöveg, a szöveg egy dallam,
de hogy helyre hozhat mindent, arról nincs fogalmam,
Mert ha nincs Isten, nincs szöveg, vége a dalnak.
Nem lesz több fülbe mászó rímsor, amely kifaggat.
Ha nincs Isten, nincs szöveg, nincs többé dallam.
A rímek igazságát többé senki se hallja.

Vers3:
Így nézek az égre, nézek egy csillagot.
Felteszek pár kérdést, de választ nem kapok.
Csak a csend, mely legyőzi lelkem hullámzó tengerét.
Én vagyok, ki miattad tűzbe tartotta a tenyerét.
Abban az álomban éltem, hogy hozzám bújsz, megcsókolsz, begyógyítod sebeim.
Ehelyett tűzbe dobtad testem épen maradt részeit.
S talán vághatnék jópofát, ezekhez a dolgokhoz,
Te mit tennél a helyembe? Kérlek, most az egyszer gondolkozz!
Álmokra épített vár, felette kék ég,
Melyen madarak szálltak, s reménykedve nézték
Szerelmünk gyümölcsét, keselyűk tépték szét.
Nem maradt más, csupán egy szem mag.
Fenntartva az esélyt, hogy újra kezdődjön majd.
De elegem lett a szélsőséges vad vágyak tüzének hamujából.
Elegem lett mindenből, ami te vagy, voltál, vagy leszel, testem bekábult.
S ha van Isten, kérve kérem, ne küldjön többé rám bút.

Refrén:
Isten egy szöveg, a szöveg egy dallam,
de hogy helyre hozhat mindent, arról nincs fogalmam,
Mert ha nincs Isten, nincs szöveg, vége a dalnak.
Nem lesz több fülbe mászó rímsor, amely kifaggat.
Ha nincs Isten, nincs szöveg, nincs többé dallam.
A rímek igazságát többé senki se hallja.