Vers1:
Ez az ország hajdan nagy volt, a királyok idején,
De nem férne bele 5 percbe, ha az elején kezdeném.
Ugye voltak intő példák, a tatárok, a törökök.
Mégis mindig lábra álltunk, de a népünk mit örökölt?
Elvették földjeink, elvették hegyeink,
Elvették tengerünk… Ezt nem lehet feledni.
Odakint rekedtek családok és barátok.
Ebbe gondolj bele, mikor Trianont kiáltod.
Meghúzták a határokat, és beindult a gépezet,
Hogy a magyart otthonában elérje a félelem.
Mennyi embert meghurcoltak, pedig nem is tehettek róla,
Hogy rosszkor voltak rossz helyen, mikor ütött az óra.
S ennek a késnek pengéje azóta se csorbult.
Ha lehet ilyet mondani, csak rosszabbra fordult.
Mikor a családommal Szlovákiában jártunk
Megdobálták az autónk, mert magyar a rendszámunk.
Piros, fehér, zöld: ezek a mi színeink. S én félek, elvesznek.
Ha angolzászlós pólóban vagy, ezért nézek rád rossz szemmel.
Ezért nézek rád csúnyán, ha Amerikát majmolod.
Nekem Magyarország kell! Leszarom New York-ot.
Én alföldi gyerek vagyok, nekem egy kertes ház az álmom,
Ahol egyszer majd a fiammal labdázok.
Ahol szalonnát süt a család, míg a gyerekek fára másznak.
Pókerezni nem tudok, de egy fájerre mindig várlak.
Én még emlékszem gyerekkoromra, ez valóság, nem mese.
Nálunk nem az volt menőbb, kinek kisebb a telefonja,
Hanem kinek nagyobb a mágnese.
Pad alatt húztuk, pad felett kisautó gurult.
Még volt álmunk, célunk, és volt saját utunk.
Voltak játékaim, mégis rongybabákat varrtam. Mi kreatívak voltunk,
Nem pedig reggeltől estig a gép előtt kockultunk.
Msn-en, skype-on, facebook-on és iwiw-en…
Manapság pár kattintással veszted el az életed.
S mikor nem a neten lógsz, a tévé hipnotizál,
Míg a másik szobában anyád apáddal ordibál.
A cigány magyarozhat, de ha a magyar azt mondja, hogy cigány…
Ki a jó büdös franc érti ezt a politikát?
A Parlament egy jelkép, de már rég nem az szól benne,
Ami hazánkban békét, jobb életet teremthetne.
Számold csak a napjaid, én is számolom az enyéim,
Mikor jön egy banda, ami késsel belém nyit.
A másik lehetőség, hogy csak simán megyek a sittre,
Mert itt arra nincsen szükség, aki harcol hittel.
Én nem Istenben hiszek, hanem az emberekben.
Rajtuk múlna minden, de ez el lett feledve.
Utálni a másikat, trágáran gyűlölködni…
Miért ilyen jó nektek a szeretetben szűkölködni?

Refrén:
Itt állok, és félek
A csodaszarvas tovább vágtat. Nézem,
Magyarok nyilai nem szállnak az égen.
Miért nem?
Isten Ostora, legenda ébredj!
Nem maradhatunk tovább tétlen!
Kérdem,
Hol van Árpád földje? A bércen
Miért nem emelkedik vár az égbe?
Érzem,
Idegen bakancs lépked a téren.
Miért nem leng a zászlónk a szélben?

Vers2:
Verd a fejed falba gyorsan, mielőtt beleélnéd magad bármibe.
Nyakadban adóság van, és a kártyádon pár hitel.
Kezedben sok szép sárga csekk, na meg persze a számlák,
Melyek megnyomorítják életed. Bizony ördögi táncház
Az élet keringője. Sokszor kirúgják a lábad.
Ideje lenne ébredni. Ne feküdj vissza az ágyba!
Az az igazi fájdalom, mikor már nem érzel fájdalmat,
Hiába akármilyen csúnyán átbasztak.
A bizalom, akár kétkezi munkásnak a pénz.
Elherdálni könnyű, de megkeresni nehéz.
Ugye milyen szép ábránd is egy nagy ház:
Sok szoba, és luxusautóval megtömött garázs.
Nappaliban házi mozi, na meg persze a plazma,
Amin keresztül kis agyad az elbutítást kapja.
De ezt már olyan sokszor elmondtam: csak a filmekben van happyend.
A valóság másképp működik, az élet nem ilyen.
Beprogramoznak téged, de te nem tudod, így nem bánod,
Hogy csak az időjárás jelentésben látod Magyarországot.
És ott is csak az eső, ami gyászosan hull földünkre.
Szíved láncra verve, és az elméd börtönben.
Ébredjetek Magyarok! Dőljön le a fal!
Emlékezzetek rá, hogy fényesebb a kard!
Még nem értesz meg, pedig nagy a rímek igazsága.
Egyszer majd rájössz, minden sornak tanulsága
Van, csak egyszer tényleg jusson el pici fejedbe,
Hogy a tévéműsor elaltat, de én dalommal keltelek.
S ha egy kicsit elgondolkozol, nekem akkor már megérte,
Mert célba értem akkor is, ha megdobáltak cserébe.
Engem nem szeretnek százan, talán ötvenen se,
De az a pár ember, aki szavaim értette,
Tovább adja párnak, és majd ők is tovább adják.
Így egy szép napon majd talán felébred a hazám.
Európa parlament, nagy átbaszás a palánkon.
Nekünk soha nem lesz eurónk, de én nem is várom,
Mert a forint az igazi, szép magyar bankjegyek.
Ha szükséged van rá, tessék, feléd nyújtom utolsó ezresem,
De ne sört és cigit vegyél rajta, hanem tejet és kenyeret.
Rosszul vagyok, mikor látom, országszerte éheznek a gyerekek.
A tizennégy éves lányokat részegen gruppen-be tolják.
De egyszer minden zsák megtalálja a maga foltját.
Egyszer elszakad a cérna, és elönt mindent a mocsok.
A köcsög egy magyar szó lenne, de te mégis azt mondod, hogy kocsog.
Ha valami sikerül, yes-et kiáltasz igen helyett.
Aki külföldi, azt élteted, de elsétálsz a magyar mellett.
Ha régi barátokkal találkozol, welcome drink-et isztok.
Nekem ettől felfordul a gyomrom, ettől tényleg sírok.

Refrén:
Itt állok, és félek
A csodaszarvas tovább vágtat. Nézem,
Magyarok nyilai nem szállnak az égen.
Miért nem?
Isten Ostora, legenda ébredj!
Nem maradhatunk tovább tétlen!
Kérdem,
Hol van Árpád földje? A bércen
Miért nem emelkedik vár az égbe?
Érzem,
Idegen bakancs lépked a téren.
Miért nem leng a zászlónk a szélben?

2011. február 1. kedd